Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
nek azzal. 59 Mivel pedig újonnan kinevezett, tisztjeik szigorú fegyelmet követeltek, s mivel azok is a sorezredektől jöttek (és talán kezdetben módszereik is emlékeztettek az ott dívó és az önkéntesek által már kellőképpen meggyűlölt módszerekre), 60 a honvédek eleinte nekik sem nagyon akartak engedelmeskedni. 61 Később úgy nyilatkoztak, hogy engedelmeskednek ők örömest, de tisztjeik előbb érdemeljék ki a bizalmukat. 62 Végül a Márczius Tizenötödike is szóvá tette ezt a megengedhetetlen fegyelmezetlenséget. Június 9-én a lap hasábjain Csernátoni I^ajos „Önkéntes seregbeli polgártársak !" kezdetű nyílt levelével fordult a honvédekhez. 63 Cikkében hangsúlyozza, hogy a Márczius Tizenötödike mindig megvédte az önkéntesek érdekeit, jogait — de most kötelességének érzi, hogy felszólaljon hibáik ellen. Rámutat arra, hogy tudniuk kell: engedelmesség nélkül rendet tartani lehetetlen. „Emlékezzetek az esküre, mellyet letettetek — fejezi be cikkét — és legyetek férfiak a szó teljes értelmében." A fegyelem ezután rövidesen meg is szilárdult, részben külső okok — az alább még tárgyalandó június 11-i események következtében. 64 A fegyelemmel majdnem egyenlő fontosságú volt a felszerelés, főleg a felruházás kérdése. Annál is inkább, mivel az egyenruha maga is feltétele bizonyos fokig a fegyelemnek. Az egyenruha jelentőségére a Nemzetőr c. lap még május 27-én rámutatott, amikor beszámolt arról, hogy az önkéntesek soraiba több „szurtos, rongyos egyéniség" belép, és hangsúlyozta, hogy gondoskodni kellene arról, hogy ezek „mindjárt a felesketés után tisztába hozassanak, csinos egyenruhát kapjanak". 65 Az egyenruha előteremtése azonban nem volt könnyű feladat. A szükséges fehérnemű még csak kikerült a sorkatonaság raktáraiból, de a lábbelit (a rendszeresített fűzős bakancsot) és a honvéd egyenruhát (amely nem hasonlított egyik ezred ruházatához sem) úgy kellett elkészíttetni. így nem csodálkozhatunk azon, hogy június 4-ig a honvédek — kiknek létszáma, mint tudjuk, ekkor már megközelítette a kétezer főt — csak fehérneműt kaptak, de bakancsot vagy egyenruhát nem. 66 A Márczius Tizenötödike pedig a toborzás befejezése után ironikusan megjegyezte, hogy most „van már 2000 emberünk, kik mezítláb járnak". 67 Ami a felszerelést és ruházatot illeti, Batthyány még május 16-án intézkedett arról, hogy az óbudai Ruházati Bizottmány (MontoursCommission) gondoskodjék az önkénteseknek megfelelő ruházati és felszerelési cikkekkel való ellátásáról. 68 Erre vonatkozóan május 17-én a hadügyminisztérium is megtette a szükséges lépéseket a budai katonai főparancsnokságnál (General-Commando). 69 Május 25-én, az 1. zászlóalj parancsnokának kinevezése után Baldacci ezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke kérte a hadügyminisztert, hogy utasítsa a budai főparancsnokságot: adjon parancsot mind a katonai élelmezési szerveknek (Verpflegs Branche), mind az említett Ruházati Bizottmánynak, valamint az összes katonai hivatalnak, hogy mindazt, „ami az érintett zászlóally elszállásolásához, f elruháztatásához és élelmezéséhez megkívántatik", azt a zászlóalj ideiglenesen kinevezett parancsnoka fennakadás nélkül megkapja. 70 Május 29-én a budai főparancsnokság jelentette, hogy 414
