Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
a megfelelő rendelkezéseket kiadta, egyben közölte, hogy a már korábban sürgetett nadrágokból a Ruházati Bizottmány raktáraiban nincs megfelelő készlet. 71 A Nemzetőrségi Haditanács a hiányokon úgy akart segíteni, hogy az i. honvédzászlóaljtól 12 szabót és 8 vargát vezényelt aRuházati Bizottmányhoz, hogy ott a ruha- és bakancsszabást mielőbb megtanulják. 72 Rövidesen azonban kiderült, hogy a felszerelés munkája ezzel nem fog meggyorsulni. Az óbudai raktárakba rendelt kézműves honvédek ugyanis nem dolgozhattak, a bizottmány parancsnokának kifogása szerint azért, mivel „kellő számú szerszámokban szűkölködnek". 73 Ekkor a zászlóalj parancsnoka elvállalta, hogy az alakulatában levő több mint félszáz szabóval a ruhaneműeket maga készítteti el. Június 3-án Baldacci ezredes ezt közölte a hadügyminiszterrel, aki másnap már intézkedett is, hogy a megfelelő anyagokat és kellékeket adják át a zászlóaljnak. 74 Baldacci ezredes pedig felhívást intézett a pesti szabó- és vargamesterekhez, hogy jelentkezzenek az 1. zászlóalj parancsnokságánál azok, akik akár fizetés nélkül, akár pénzért hajlandók részt venni a zászlóalj ruházatának elkészítésében. 75 Ilyen előzmények után kezdődött el végre június elején az akkor már teljes létszámú 1. honvédzászlóalj felruházása. Ezt követően rövidesen hasonló utat választott ruházatának elkészítésére a 2. zászlóalj is, hogy minél jobban kiküszöbölje a sorkatonaság szerveinek rosszindulatú gáncsoskodását. 76 A zászlóalj tisztjeinek is maguknak kellett ruházatukról gondoskodniuk, bár ebben a főváros ugyancsak segítségükre volt. 77 A június eleji napokban a két zászlóalj tisztikarának szinte minden figyelmét a ruházat elkészítése kötötte le. Érthető, hogy a kiképzés ilyen körülmények között — tekintettel a tisztek kis létszámára — nem haladt előre. De megérthetjük az önkénteseket is, akik kifakadtak emiatt: ,,A tanítást szinte meg lehetne már valahára kezdeni. Meguntuk már a henyélést!" — írta egyikük a sajtóban közölt levelében. 78 Ezekben a napokban jelent meg a fővárosi lapokban az első hang, amely a honvédek mielőbbi kiindítását sürgette. A már megalakult zászlóaljakat — tanácsolja — át kell Egerbe vagy más városba helyezni. Útközben meg lehet kezdeni a kiképzést, a honvédek hozzászoknak a nehézségekhez, és megszűnik az eddigelé oly jellemző szervezetlenség és tespedés. 79 A cikk írójának nem az önkéntesektől való félelem, hanem az új haderő jövőjéért való aggódás adta kezébe a tollat. Jól mutatja, hogy a főváros milyen élénk figyelemmel kísérte a honvédek sorsát, a zászlóaljak alakulását. Az 1. és 2. honvédzászlóaljak kiállítása — ezt bátran mondhatjuk — 1848 június elején a fővárosnak egyik központi problémája volt. Pünkösd után pedig egy sajnálatos esemény következtében minden figyelem a honvédek felé fordult. * Pünkösd vasárnapján újabb, a május 10-i eseményeknél nagyobb szabású és jelentősebb véres összeütközés zavarta meg ismét a főváros 415
