Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
lépvén, a többi önkénteseket megtanítják." 52 Jelen rendelkezéséhez Batthyány mellékelte a 2. honvédzászlóalj egyidejűleg kinevezett tisztikarának névsorát, 53 felszólítván Cserey őrnagyot, hogy a Pesten levőkkel haladéktalanul közölje kinevezésüket, és „alkalmazza őket egybe új rendeltetésük ügyében". A miniszterelnök ugyanakkor átirattal fordult a hadügyminisztériumhoz is. Nemcsak a 2. zászlóalj tisztikarának kinevezéséről szóló értesítést küldötte át, 54 hanem külön rendelkezett a két honvédzászlóaljhoz ideiglenesen szükséges sorezredi kiképző altisztek áthelyezéséről is. 55 Batthyány erre a célra olyan embereket kért, akik jól tudnak magyarul, továbbá a ,,hon és annak ügye iránti szeretet, hadgyakorlatbani ügyesség és barátságos indulat által" méltóak az alkalmazásra és képesek tekintélyt is tartani. Ugyanebben a levelében a miniszterelnök felhívja a hadügyminisztérium figyelmét az ideiglenesen kirendelt sorezredi tisztek bántóan ellenséges, a honvédek önérzetét sértő magatartására. Egy konkrét esetre hivatkozva 56 utasítja Mészáros Iyázár hadügyminisztert, intézzen parancsot Móga vezérőrnagy pesti dandárparancsnokhoz, hogy rendelje magához a Pesten szolgáló tiszteket. A kihallgatás alkalmával figyelmeztesse őket magatartásuk káros következményeire és ,,a honvédekkel való barátságos és jóindulatú bánásmódot szívökre kösse". Végezetül még azt is elrendelte Batthyány, hogy a toborzás menetéről és az esetleges problémákról Fitsur kapitány, a pesti főhadfogadó parancsnoka naponta délután 5 óráig adjon számára jelentést Korponai századoshoz, a Nemzetőrségi Haditanács titkárához. 57 Ezekkel a rendelkezésekkel öltött végleges formát a pesti honvédtoborzás — egy héttel annak befejezése előtt. Május 29-én 1326 fő volt a beállott honvédek száma, 58 így a 2. honvédzászlóalj toborzása már a fentiek szerint történt. A kormány ugyanakkor megkísérelte az önkéntesek megfelelő elhelyezését és a kiképzés megkezdését. Ez lehetővé tette a legénység összeszokását és kezdetét vehette a közös fegyelmezés és oktatás. A fegyelem, az engedelmesség kérdése minden fegyveres testületnél fontos — így volt ez az első honvédzászlóaljaknál is. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy 1848 május végén — június elején ennek kialakítása a pesti honvédzászlóaljaknál nem ment valami könnyen. Egyik oka ennek az önkéntesek mellé ideiglenesen kivezényelt sorezredi tisztek már említett brutális, megalázó és határozottan ellenséges viselkedésében keresendő. A sorkatonaságnál megszokott lélektelen és gépies engedelmességet követelő magatartásuk sértette az önkéntesek önérzetét, és őket a tisztikar ellen hangolta. De ami ennél még károsabb: azt eredményezte, hogy a többségében fiatal (és szép számmal iskolázott) honvédek között olyan elmélet kezdett kialakulni, hogy a szabad polgárnak, aki három évre önként vállalta a fegyveres szolgálatot, nem is lehet csak úgy parancsolgatni. Nem követelhetnek tőle ,,vakfegyelmet", mert ez az abszolutizmust kiszolgáló sorkatonaság jellemzője. A szabadság fogalmának ez a diákosan okoskodó túlhajtása odáig vezetett, hogy szerintük csak akkor tartoznak engedelmeskedni, ha a parancs okát is ismerik — és egyetérte413
