Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444
Alábbiakban a Pest-Budán megszervezett i. és 2. honvédzászlóalj, valamint a tervezett pesti ,,csatárzászlóalj", illetve az ennek átszervezésével létrejött 14. honvédzászlóalj felállításának történetét kívánjuk feleleveníteni, hogy ezzel is elősegítsük forradalmi múltú fővárosunk történetének sokoldalú megismerését. Az 1. és 2. honvédzászlóalj megszervezése 1848 májusában az alig egy hónapja kinevezett első felelős magyar minisztérium igen nehéz helyzetbe került. A május 10-i véres kimenetelű budai „macskazene"* világosan megmutatta, hogy nem bízhat az országban állomásozó sorkatonaságban. Az ellenséges érzelmű (és jobbára idegen származású) tisztikar a törvény világos szavai, valamint az ez ügyben külön kelt királyi kézirat ellenére sem akart a Batthyánykormánynak engedelmeskedni. Jellasics ellenszegülése, de főleg a délvidéki szerb mozgalmak (karlócai kongresszus, Szerbiából beszivárgó fegyveres önkéntesek) pedig szükségessé tették, hogy a kormány megbízható, neki feltétlenül engedelmeskedő haderővel rendelkezzék. Az önálló magyar hadsereg múlhatatlan szükségességéről véglegesen Hrabovszky altábornagy, péterváradi katonai főparancsnoknak 1 a határőrvidék helyzetéről szóló, a szerb mozgalmak kritikussá válását jelentő, május 15-én futár útján érkezett tudósítása győzte meg a minisztériumot. A Batthyány által még aznap egybehívott minisztertanács a rendkívüli helyzetre való tekintettel több fontos intézkedést hozott. Elhatározták többek között, hogy Szeged alatt késedelem nélkül katonai erőt vonnak össze — remélve, hogy ez a figyelmeztető lépés elegendő lesz a szerb felkelők megfélemlítésére. A táborba rendelt katonaságot a helyőrségi szolgálatban önkéntesekkel szándékoztak pótolni. Ezért megszületett a határozat a már korábban tervezett tízezer emberből álló ,,rendes nemzetőrségi seregnek" toborzás útján történő kiállítására is. 2 Erről a következményeiben nagy jelentőségű határozatról Batthyány még azon éjjel, a minisztertanács végeztével értesítette Baldacci ezredest, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökét. Utasította a haladéktalanul kiállítandó „rendes (mobilis) nemzetőrség" toborzási felhívásának azonnali elkészítésére.' 3 Baldacci másnap délelőtt bemutatta a felhívás tervezetét, amelyet a miniszterelnök jóváhagyása után tüstént nyomdába küldtek. A fővárosban még aznap este megjelent falragasz szinte észrevétlenül elindított egy olyan folyamatot, amely megteremtette a szabad* Május 10-én este a baloldal által vezetett pesti fiatalság lármás tüntetést rendezett a Várban Lederer altábornagy, a bécsi centralizációs politikát kiszolgáló, ezért népszerűtlen budai katonai főparancsnok ellen. A minisztérium tudta nélkül jó előre kivezényelt és elrejtett katonaság a fegyvertelen tüntetőket orvul megrohanta és szétszórta. Az előre eltervezett provokációnak egy halálos és több súlyos sebesültje volt. Az ezt követő felháborodás igen nehéz helyzetbe hozta a kormányt, és erősen csökkentette annak ekkor még szinte osztatlan népszerűségét. 404