Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Urbán Aladár: Honvédtoborzás Pest-Budán 1848-ban = Le recrutement des Honveds a Pest-Buda en 1848 403-444

ságharc honvédseregének magvát — anélkül, hogy ezt a minisztérium tagjai sejtették volna. A felhívás Pest-Buda lakosainak rögtön azt is tudtára adta, hogy az ,,e részbeni toborzás itt helyben Pesten holnap, azaz: május hó 17-én a ferenczvárosi Tehén-utczában az ottani fő toborzó házban veendi kezdetét".

4 Ennek megfelelően május 16-án este Batthyány utasította is a pesti térparancsnokságot, hogy a toborzást másnap nyissa meg, gondoskodjék a beállott önkéntesek elhelyezéséről és ellátásáról.

5 Ilyen előzmények után kezdték meg a 32. Estei Ferenc Ferdinánd gyalogezred Pesten székelő főhadfogadójának huszár egyenruhába bújtatott, à 61. Tursky gyalogezred zenekarától kísért toborzói a három évre elszegődő önkéntesek felfogadását.

6 A toborzás első napja nem mondható sikeresnek. Megbízható adataink erre vonatkozóan nincsenek, de nagyon valószínű, hogy az első napon egyetlen jelentkező sem akadt. Pedig az önálló magyar haderő szükségességének gondolata a Márczius Tizenötödike vezércikkei, valamint a Radical Körnek április 30-án kelt és önkéntesekből szervezett hadsereg felállítását követelő petíciója következtében már a köztudatban volt. Felmerül a kérdés: mi az oka ennek a sikertelenségnek? A főváros népének ezt az első pillanatban érthetetlen tartózkodását a bizalmatlanság okozta. Joggal táplált gyanút a sorkatonaság toborzóival szemben, hiszen egy héttel azelőtt ez a katonaság (köztük a magyar gránátosok) rendezte a budai Szent György téren az emlékezetes vérengzést. A hadfogadás helye: a néptelen és elhanyagolt Tehén utca*, a német feliratokkal, kétfejű sasokkal és fekete-sáiga zászlókkal díszített katonai épület önmagában is riasztó volt.

7 A hadfogadó parancsnoka, a magyar származású Fitsur kapitány és beosztottai, valamint a sorkatonaság tisztjei nem is sejtették, hogy május iy-ével (kilenc héttel március 15-e után!) új szakasza kezdődött a hadfogadásnak, a magyar hadszervezésnek. Idő kellett hozzá, hogy megértsék: a verbuválást már nem lehet a régi módszerekkel, a régi formában folytatni. A külsőségekre különben sem kaptak utasítást, így érthető, hogy hagyományos módon fogtak a toborzáshoz. (Ilyen utasítást nem is várhattak sem I^ederer utódjától, az ideiglenes budai főparancsnoktól: Boyneburg altábornagytól, sem a még távollevő Mészáros Lázárt helyettesítő Ottinger vezérőrnagy hadügyminisztertől, a Dráva-vonal későbbi árulójától.) A toborzás fenyegető csődjére Batthyány miniszterelnök azonnal felfigyelt.

8 Belátta, hogy bár a gyors eredmény érdekében célszerűnek tűnt a toborzást, a sorkatonaság országosan kiépített állandó hadfogadó szerveire (az ún. Werbe-Commandókra) bízni, ez az eljárás a hadsereg tisztikarában kétségtelenül meglevő ellenállás következtében számos nehézséget okozhat. Ezért már az első nap tapasztalatai alapján utasította Rottenbiller I^pót pesti helyettes polgármestert, hogy a toborzást polgári megbízottak útján ellenőriztesse. Ennek következtében * Ma Kinizsi utca. 405