Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402
ezenkívül több esetben csak arra terjedt ki, hogy segítsen a város pénzzavarán, s kölcsönnel tegye lehetővé bizonyos feladatok elvégzését. így volt ez a kaszinó és a Várszínház építésénél is, amikor erre a célra 28 365 Ft 45 kr kincstári előleget adtak a városnak, amelyet 20 év alatt kellett visszafizetnie. 80 Nem tekinthetjük kedvezménynek azt sem, hogy II. József 3 várbeli laktanyát adott át a városnak. Ennek fejében ugyanis Buda arra kötelezte magát, hogy 35 496 Ft-tal hozzájárul a katonai kórház építésének költségeihez. E nagy összeg előteremtése végett a város először el akarta adni a laktanyákat, de azokért ennyit nem ígértek. Végül is annyiban hoztak hasznot a városi pénztárnak, hogy a laktanyaépületeket lakások céljára alakították át, amelyeket rendszerint kormányhatósági tisztviselőknek, katonáknak adtak bérbe. 81 (A három laktanya közül kettő a volt miniszterelnökségi palota helyén feküdt (Szent György tér 1—2), ezeket a város csak 1803-ban adta el gróf Sándor Vincének, aki a régi épületeket lebontatta, s helyükre új palotát épített. A Sándorpalotát a magyar állam 1881-ben miniszterelnöki palota céljára megvásárolta. 82 A harmadik laktanya a Fehérvári kapu mellett feküdt, ennek egy részében nyílt meg 1787-ben a kincstári zálogház, az épület többi részében lakások voltak. 83 ) Kisebb kedvezménynek tekinthető, hogy a Városmajor átalakításának költségeire Budának átengedték a volt botanikus kert épületét. Mindezek az intézkedések nem sok segítséget nyújtottak a városi gazdálkodásnak. Buda tehát a kormányszékek áthelyezése kapcsán a városi gazdálkodás számára nem tudott különösebb előnyöket biztosítani. A városi bevételekből, illetve tartalékokból, mégpedig az állam által visszatérített előlegkölcsönből (64 100 Ft), a svábhegyi és a nagymocsár mellett fekvő városi földek eladásából származó összegből (45 859 Ft) kellett fedeznie a városfejlesztési kiadásokat. Az utóbbi kényszermegoldás volt, ehhez a város csak akkor nyúlt, amikor az uralkodó a kedvezmények iránti kérelem majdnem minden pontját elutasította. II. József azt a nézetet vallotta, hogy a kormányszékek áthelyezése, Budának fővárossá emelése következtében a városi jövedelmek automatikusan meg fognak növekedni, a kiadások előbb-utóbb úgyis megtérülnek. Épp ezért részesítette oly mostoha bánásmódban a város előbb ismertetett kérelmeit. Igaz, hogy a kérelem egyes pontjainak teljesítése, mint pl. a kövezetvám felemelése, a terheknek a lakosságra való áthárítását jelentette volna. Az is igaz, hogy hasonló alkalmak esetén nemcsak Buda, hanem más város is privilégiumokat igyekezett volna a kormányzattól kicsikarni. A városi számadások arról tanúskodnak, hogy a városi gazdálkodás bevételei a kormányszékek áthelyezése után valóban megnövekedtek. Buda bevételei és kiadásai az egyes esztendőkben a következőképp alakultak. Az alábbi kimutatáshoz azt lehet hozzáfűzni, hogy a nagyobb összegű bevételeket pl. 1785-ben a kincstár által visszafizetett előlegkölcsönök, 1788-ban pedig az ingatlanok eladásáért befolyt összegek eredményezték, 381
