Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402
Ezeken a helyeken a kirándulók kényelmére egyszerűbb faéptileteket is emeltek, ahol ételt és italt lehetett kapni. 44 A város lakossága ennek ellenére korántsem használta ki a szép budai hegyvidék kínálta nagy üdülési lehetőségeket. Érdekes módon maga az uralkodó sem figyelt fel arra, hogy a budai hegyvidék a Kamaraerdőnél jóval alkalmasabb kirándulás és üdülés céljára. A körülmények mégis közrejátszottak abban, hogy a hegyvidék egy része, mégpedig a Svábhegy (ma Szabadság-hegy) II. József korában induljon el afelé, hogy majdan a főváros egyik legszebb nyaraló- és üdülőhelye legyen. Erre a közvetlen okot a városi háztartás pénzhiánya szolgáltatta. A nagy városrendezési kiadások miatt nehéz pénzügyi helyzetben levő városi magisztrátus 1787-ben a kb. 1000 holdas svábhegyi városi legelő értékesítésére kér engedélyt felsőbb hatóságaitól. 45 Az engedélyt 1788. május 29-én kapta meg, s ennek értelmében a Kaiser mérnök által felmért parcellák 1788. június 19-én kerültek árverésre. Az árverésen 778 holdat értékesítettek 29 901 Ft-ért. így vált a Szabadság-hegynek ez a része egyes polgárok tulajdonává, akik később saját parcellájukon villákat és házakat építettek. 46 Az 1780-as években vált keresett budai kirándulóhellyé a Szép Juhászné vendéglő és környéke is. A vendéglő Pavianovics János városi jegyző tulajdonában volt, melyet halála után felesége, Balásy Klára örökölt. A vendéglőt és környékét elsősorban az egyetemi ifjúság és a hivatalnoki kar kereste fel. 47 Fortuna-szálló és a városi kaszinó. A kormányhatóságok Budára való áttelepítéséről intézkedő királyi rendelet felszólította a városi magisztrátust arra is, hogy gondoskodjék vendéglők és szállók építéséről. Az 1780-as évek elején a Várban csak egy vendéglő volt (a ,,Vörös Sünhöz"), amely nyilván nem láthatta el a megnövekedett forgalmat és igényeket. A fővárossá emelt Budának egy reprezentatív jellegű szállóra és vendéglőre lett volna szüksége. Említettük, hogy erre magánvállalkozó nem akadt, ezért a város maga kívánt ilyen fogadót létesíteni, s a fogadó céljára megfelelő épületet kért. A helytartótanács az uralkodó utasítására egy volt káptalani, majd 1773 óta az egyetemi alaphoz tartozó házat ajánlott fel megvételre, amelyet a város 14 756 Ft-ért váltott meg a tanulmányi alaptól. A házban előzőleg lakásokat akartak berendezni a kormány hatósági tisztviselők számára. Az épületben (egyelőre ideiglenes jellegű átalakítások után) nyílt meg a Vár egy jellegzetes létesítménye, a Fortuna-szálló (az épület, amelyben a fogadó helyet kapott, ma I. ker. Fortuna utca 4. sz. alatt van, és nem azonos a mai Fortuna-vendéglő épületével). A fogadóban kávéházat is berendeztek, amelyet 1785-ben évi 600 Ft-ért adtak bérbe I^essner Jakab kávésnak. 48 A Fortuna-szálló nem maradt meg 1784 évi állapotában. A következő években, meglehetősen nagy költséggel átépítették és kibővítették. Az átépítésnél és kibővítésnél a város jóval túllépte az erre engedélyezett pénzkeretet, és a szállót is túl nagyra méretezte. 49 A városi számadáskönyvek szerint Buda 1784-től 1788-ig kerek összegben 33 230 Ft-ot költött a szálló átépítésére. 50 374
