Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Nagy István: II. József reformjai Budán = Die Reformen Josephs II. in Buda (Ofen) 363-402

Teljesen II. József kezdeményezésére létesült a Vár másik fontos szórakozóhelye, a kaszinó. II. József 1786. augusztus 23-i levelében értesítette a helytartótanács elnökét arról az elhatározásáról, hogy a "volt karmelita templomot színházzá, a kolostor földszintjét és refektóriumát pedig kaszinóvá szándékozik átalakítani. A tervek elkészítésére Kempelen Farkas helytartótanácsi (1785 előtt kamarai) tanácsos kapott megbízást.

51 A kaszinó építése együtt folyt a színház építésével (a színházról majd a kulturális jellegű reformoknál emlékezünk meg). Az építkezést az uralkodó intenciói szerint teljesen a helytartótanács irányította Kempelen Farkas tanácsos révén. A munkálatokhoz Buda csak a pénzt adta, ezt is a királyi kincstárból előlegezték a város számára.

52 A munka elég vontatottan haladt, a városi kaszinó csak 1787. december 18-án nyüt meg.

53 (Az épület, amelyben a kaszinó volt, ma a Színház u. 5—7. sz. alatt van.) A kaszinó az 1787. évi bérleti tervezet szerint a következő helyiségekből állt: 2 szoba, 1 kamra, 1 nagy játék- és táncterem, 2 biliárdszoba, 1 étterem, 3 lakószoba, 1 konyha, éléskamra, pince, jégverem, fáskamra. Hozzá tartozott még 1 baromfiudvar, 1 istálló, több kocsiszín és három kisebb épület.

54 A megnagyobbodott igények kielégítésére a Várban kávémérések is nyíltak. 1784-ben számuk már négy volt. Mivel ezek a közönség szükségleteit ellátták, több kávémérési engedélyt a város nem adott ki.

55 Vízvezeték, csatornák, köztisztaság. A Vár vízzel való ellátása a múltban mindig nehéz feladatok elé állította a város vezetőségét. A kormányhatóságok Budára helyezésével kapcsolatban a vízellátást is a növekedő igényeknek megfelelően kellett átszervezni. A Várat a XVIII. században a szabadság-hegyi források, amelyek vizét a közlekedő edények törvényei szerint vezették a várbeli Városházkútba (a mai Szentháromság téren volt), a dunai vízemelő-szerkezet, s néhány magánkút látta el. Vízhiány esetén a vízfuvarozást is igénybe kellett venni. A szabadság-hegyi források elég bőségesen adtak vizet, azonban az egyetlen kifolyó, a Városházkút már az egyetemnek Budára való áthelyezése idején sem volt elegendő. Ezért 1777-ben a volt jezsuita kollégium épületének északi részén új kutat állítottak fel, s a vizet a Városházkutból ide is vezették. Egy másik kifolyó építésére 1779-ben került sor, amikor a Városházkutból egy újabb csövön a Dísz téri fából épített kútházba vezették a vizet. A vízvezeték kibővítési munkálatai már 1782-ben megkezdődtek. Kicserélték a vízvezeték és a Városházkút egyes csöveit, s 1783-ban egy új elágazást építettek a Ferences térig (ma Kapisztrán tér), ahol a víz szintén egy deszkával fedett kútból csorgott ki. A vízvezeték kibővítésének legfontosabb mozzanata ebben a korban a Dísz téri víztároló létesítése volt. Ennek építéséhez már 1784-ben hozzákezdtek; a 2274 Ft-ot kitevő költségvetést 1784. május 4-én hagyták jóvá, s ennek alapján készítette el Adatni Károly kőfaragó 1785 őszére a díszes márvány375