Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287
4 Hóman—Szekfű, Magyar történet. 2. bőv. kiad. Bp. 1935. 4- köt. 463. — Szabó I., A magyarság életrajza. Bp. 1941, 127. 3 Budapest Belvárosi Főplébánia Kereszteltek anyakönyve. 6. köt. (1752— 1764) és 7. köt. (1764—1774) függelékében. (A kötetek utolsó lapjain.) 6 A vármegyék csoportosításánál az e korban használatos, de természetes tájegységekre kevesebb figyelemmel levő területi beosztás (Alsó-Magyarország, Felső-Magyarország, vagy Dunán inneni és Tiszán inneni kerület stb.) helyett célszerűbbnek látszott a megyéket a tájegységekhez jobban közelálló, de önkényes csoportosításba összevonni. Ez a beosztás talán szemléletesebbé teszi a bevándorlás földrajzi adottságait. „Egyéb Dunántúl" alatt Zala, Veszprém, Fejér, Tolna, Baranya, Somogy, Győr, valamint a teljes Komárom és Esztergom megyéket vontuk össze; „Északnyugati vármegyék" alatt Pozsony, Nyitra, Trencsén, Turóc, Árva, Iyiptó, Zólyom, Bars, Hont és Nógrád, „Északkeleti vármegyék" alatt Szepes, Gömör, Sáros, Abauj, Torna, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros adatait foglaltuk egybe. A ,,Duna—Tisza köze" a teljes Pest-Pilis-Solt, Bács és Bodrog megyéken kívül a Jászságot és a Kunságot, a „Tiszavidék" Szatmár, Szabolcs, Bihar, Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád és Arad megyéket, valamint a Hajdúságot kapcsolja össze. 7 Pest és Heves vármegyék hivatali szervezete között már a török hódoltság idején is szoros kapcsolat alakult ki: a száműzetésben mindkét megye a Nógrádhoz tartozó Füleken tartotta gyűlését, itt volt a székhelyük is. A török kitakarodása után az aránylag jobban megmaradt Heves megyei nemesség adott hivatalnokokat Pest megye számára is, ami azután e nemesek rokonságára és alattvalóira is kiterjedő migrációs mozgalom forrásává vált. L. Dümmerth D., Pest város lakossága 1686—1696. Kézirat a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében. 8 Fővárosi Levéltár (a továbbiakban: Főv. Lt., Pest város levéltára (a továbbiakban: Pest v. lt.) 1746/47. évi adóösszeírás. (Porcióösszeírás.) 9 Wopfner H., Bergbauernbuch. Von Arbeit u. Leben des Tiroler Bergbauern in Vergangenheit u. Gegenwart. Innsbruck 1954. I- Lief. 2. 249. 10 Erről tanúskodik a pesti belvárosi plébánián házasultak anyakönyvében egy 1753. május 27-én, morva felek között kötött házasság mellé bevezetett megjegyzés: „Copulati sunt ante promulgationem Decreto SSmae Majestatis, prohibens Mora vos in Regno nostro copulare." 11 Főv. Lt., Pest v. lt. Járványügyi iratok, 2. fasc. Jelzetlen iratok (afasc. végén.) — Olasz nyelvű, részletes összeírás valamennyi spanyolról. A kimutatásból azonban nem az egyesek származáshelye, hanem csak az derül ki, hogy Pestre, illetve Budára közvetlenül honnan jöttek. Valódi eredethelyükről többet árulnak el a temesvári és verseci anyakönyvek. Milleker F., Versuch einer Ansiedlung von Spaniern im Banat. (Verschätz 1937) c- tanulmányában e források alapján azt írja, hogy jobbára Katalóniából, éspedig főként Barcelona városából valók voltak, de akadtak köztük Aragóniából, Valenciából, Murciából, sőt Leonból származók is. Néhányan dél-olaszországi születésűek voltak. 12 Főv. Lt., Pest v. lt. Járványügyi iratok, 2. fasc. Jelzetlen iratok (a fasc. végén.) 13 Országos Levéltár Httan. Mise. Fasc. 2. Nr. 8. 1760. 14 Főv. Lt., Pest v. lt. Int. a. a. 6104. 15 A magyar etnikumú lakosság, ha számban megfogyott is, teljesen nem vesztette el jelentőségét a városban. Arányszáma az össznépesség 1/5-e alá sosem esett a XVIII. század folyamán. (Kosa J., Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. Bp. 1937. 63.) 16 így pl- az I 7 I 9- év halálozási anyakönyvi adatai alapján a polgárok es családtagjaik aránya az össznépességben még nem kevesebb, mint 34%, nem számítva további 6%-nyi hivatalnokot és nemest. 17 így az 1753. év házasultjai közt pl. a bizonyosan máshonnan beköltözöttek számra nézve csekély mértékben felülmúlják a bizonyosan pesti születésűeket. De ugyanez a jelenség tapasztalható általában az 1750-es években, sőt, már évtizedekkel előbb is, különösen az 1720 körüli nagy bevándorlás idején. 285
