Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

volt a Duna—Tisza köze — ez elég nagy nehézségekbe ütközött. A jól. termő vagy könnyen művelés alá vehető földekre könnyebben lehetett találni munkáskezet, mint a csak nagy fáradsággal, csatornázással, vízlevezető rendszerek létesítésével és az ár ellen folytonos védekezéssel termővé tehető csúti birtokokra. A csúti monostor részére fennállott ugyan egy másik lehetőség is, a monasztikus majorsági gazdálkodás, a grangiák vagy curiák rendszerének megteremtése. A premontreiek csakúgy, mint a ciszterciek első nemzedékei intézményeik gazdasági alapját még ilyen,. legnagyobb részt saját kezük munkájával végzett majorsági gazdálkodással vetették meg.

95 A XII. századi két reformrend majorságaiban eleinte kizárólagosan saját munkaerővel művelték a birtokokat,

96 helyesebben, a birtokból annyit, amennyinek művelésére elegendő volt a szerzetesek: munkaereje, és amennyi a legkezdetlegesebben méretezett létfenntartáshoz szükséges volt.

97 A XII. század második felében és még a századfordulón alapított premontrei monostorok közül is egyik-másiknál ki lehet tapogatni ezt a grangiális gazdálkodást. így a Boldva mocsaras völgyében épült Jászó megfelelő vízlevezetéssel tette termővé a monostor közvetlen környékét, és lassanként tovább hatolva, grangiák létesítésével a folyóvölgyet és a Cserehát domb vonulatait. A XII—XIII. század fordulóján mind a ciszterciek, mind a premontreiek eléggé nagy mértékben elszakadnak már a labor manuum, a saját kezük munkájával biztosított létfenntartás programjától.

98 A monostori ingyen munkaerőt az általában nem nagy létszámú konventen kívül jórészt a konverzusok biztosították. A XII. század folyamán ezeknek száma mindig jóval meghaladta a voltaképpeni szerzetesekét.

99 Amint azonban a két rend a szegénységi mozgalmak vonalától eltávolodva erősen feudalizálődott, a saját munkaerő is csökkent. így jelennek meg a XII. század vége felé már a béresek, a mercenáriusok. De ez a megoldás még mindig a grangia-rendszert vette elsősorban figyelembe. A mercenáriusok letelepedése a monostori majorok körül hamarosan falvak alakulását tette lehetővé.

100 És ezek után már semmi sem gátolhatta meg a ciszterci és premontrei apátságoknak teljesen a kor szokványos nagybirtoki gazdálkodására, a jobbágy-szolgáltatásokon alapuló domaniális formára való áttérését.

101 1264 és 1272 között, amikor Csútot alapították, ez a folyamat már a végéhez ért. Ebben az időben már folyt a nagy per a péterváradi apátság Buda vidéki tizedei miatt a veszprémi püspökkel.

102 Nem ez volt az egyetlen példa, ami bizonyossá teszi, hogy a XII. század „apostoli" mozgalmának egykori letéteményesei, immár az általuk oly hevesen bírált feudalizmuson belül elhelyezkedve, a földjáradéknak egyik legvisszataszítóbb, és a középkori egyházra annyi bajt hozó válfaját is maguknak igényelték. A csúti királyi prépostság lakói is bizonyára azt tekintették feladatuknak, amit az alapítólevél előírt. Amíg elegen voltak, végezték rendjük előírásai és a magyarországi káptalanok és királyi egyházak szokása szerint a fényes liturgiát.

103 A XIII. századi statútumok még szor25