Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

galmazzák a „labor manuumot",

104 de ezt a szerzetes-kanonokok most már nem létük fenntartásának eszközeként, hanem csak aszkétikus gyakorlatként vették igénybe. A konverzusok a XIII. század derekán a nyugati apátságokban is kisebb számban fordulnak elő.

105 A XIII. századi laikus mozgalmak, és részben az ezek megbénítására életre hívott kolduló rendek magukhoz szívták a konverzusi, egyszerű munkás életforma híveit. Ha Csútmonostort egy századdal előbb alapítják, talán — legalább részben — elegendő konverzussal rendelkezvén és a szerzeteskanonokok intenzívebb gazdasági érdeklődését is feltételezve, a Pest megyei birtokok egy részét a maga hasznára termővé tudta volna tenni. Természetesen még így sem tudta volna egészében hasznát venni a nagy királyi adományozásnak. Hiszen ennek a vidéknek a múlt század derekáig évről évre erősen éreznie kellett a dunai vízjárások sokszor súlyos következményeit. Ezekkel megbirkózni még fejlettebb agrotechnikával is nehéz volt. Sokat tehát nem eredményezett volna ezen a vidéken a grangiális gazdálkodás sem. De mindenesetre a monostor lakóinak saját munkaerejével termővé tett, majd később falutelepítéssel még nagyobb mértékben munka alá vett terület értéke növekedett volna. Az elmondottak alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a csútmonostort alapítás a királyi alapító minden látszólagos bőkezűsége ellenére is gazdaságilag elhibázott, és ezért az intézmény élete eleve jelentéktelenségre, vagy éppen megsemmisülésre volt kárhoztatva. Három évtizeddel az alapítás kezdete után, 1295-ben, máris nagyobb kísérlet történt Csútmonostor gazdasági alapjának megszilárdítására. Iyodomér esztergomi érsek dunántúli birtokainak egy részét a veszprémi püspök csepeli tizedeiért átadja a püspöknek. Majd pedig a tizedeket elcseréli a csúti prépostsággal ennek nyárhídi birtokáért.

106 B hármas csere révén szeretett volna az anyamonostor apátprépostja, Ivánka, valamint I^ászló sági, Iyorinc bozóki és Benedek csornai prépost, továbbá az egész magyar premontrei circaria a már első évtizedeiben anyagi nehézségekkel küzdő csúti monostornak segítségére lenni. Az eset bizonyítja egyrészt, hogy a tizedet, mint biztos jövedelmi forrást, többre értékelték a csak fáradságos és bizonytalan eredményű telepítési akciók sikeres befejeztével jövedelmező munkajáradéknál, másrészt, hogy a csúti premontreiek még a kolostorhoz legközelebb eső birtokaikon sem tettek kísérletet a monasztikus majorsági gazdálkodás bevezetésére grangiák, curiák létesítésével. Ez abból tűnik ki, hogy falvaik tizedét a püspök szedette. Márpedig a XII. századtól az újonnan művelés alá vett monostori földeket tizedmentesség illette. Ezt a pápai privilegialisokban ilyen esetekre használt: „sane novalium vestrorum, quae propriis manibus vei sumptibus colitis . . ." formulával nyilvánították ki.

107 Csepeli falvait a monostor már telepítve, és egész határukat jobbágykéz által művelve vette át. A mentesség ezekre nem vonatkozott. A Pest megyei birtokok lehettek volna „noválék". De ahhoz, hogy valóban azzá legyenek, a domaniális gazdálkodás útjára tért szerzetes-kanonokok „saját keze munkája" már hiányzott. 26