Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287
véglegesen megtelepült pesti lakosnak. A „polgárosult" népesség — mint az a táblázatból is látható — más százalékarányban oszlott meg származási terület szerint, mint az összlakosság. Ebben az időben Magyarország eredeti lakossága is nagy belső mozgásban volt, főként északdéli irányban: így a népességnek olyan meggyökeresedéséről, mint némely nyugat-európai területen, itt alig lehet szó. A megállapodás csak lassan történt; a vizsgált korszak nagy részére a települési és társadalmi fluktuáció a jellemző. 4 Hogy a változások dinamikája lemérhető legyen, a népesség származáshelyeit évtizedes bontásban kellett feldolgozni. Az első időszak (1687—1699 közti évek) valamivel több, mint egy évtized: ebből a korszakból főként a polgárjegyzék volt a forrás, mert az anyakönyvek csak kevés adatot tartalmaznak a népesség származáshelyére vonatkozóan. A többi vizsgálat alá vont időegység pontosan egy-egy évtized: csak az utolsó, 1760—1770 közti időszak ölel fel 11 évet. Az 1770. évvel a vizsgálat bezárul, egyrészt, mert ekkorra már megtörtént a Pest városi népesség alaprétegének kialakulása, másrészt azért, mert ezen az időponton túl már a házasultak anyakönyve alig tartalmaz származáshely-megjelöléseket; kizárólag a polgár jegyzék adataira támaszkodni pedig megtévesztő lenne, mert nem a népesség egészének, hanem csak egy rétegének adatait tükrözné a táblázat. Meg kell jegyezni, hogy a két, egymást részben átfedő jegyzék összevetésénél ügyeltünk arra, hogy a lehetséges hibaforrásokat elkerüljük, így tehát a származáshelyeket egyénenként kellett számba venni, nehogy a polgár jegyzékben is, az anyakönyvben is szereplő ugyanazon személyek adatai kétszer forduljanak elő, s így megtévesztőek legyenek. A mindkét helyen szereplő egyének adatai csak egyszer, éspedig a korábbi forrásadat évtizedénél kerültek nyilvántartásba. Általában a tapasztalat szerint az anyakönyvben feltüntetett esztendő nem marad el lényegesen a beköltözés tényleges időpontjától. A házasságkötés ebben a korban az új lakóhelyen bizonyos állandósulás, gyökérverés, otthonalapítás jellegével bírt, s a bevándorlást többnyire gyorsan követte, ha a beköltöző még nem volt házas. Az új betelepülők jelentékeny része családos volt ugyan, de éppen ezek igyekeztek a polgárjogot minél hamarabb megszerezni. Az anyakönyv és a polgár jegyzék tehát meglehetősen hűen tükrözi a bevándorlás menetét. Az 1700—1709 közti évtizedben az anyakönyv azért tartalmaz kevesebb adatot, mert ekkor a népesség nem gyarapodó, hanem csökkenő tendenciát mutatott a Rákóczi-szabadságharccal járó háborús pusztulás és a járványok következtében. 1710—1719, 1720— 1729, 1730—1739 közti évtizedekben a legpontosabban vezetett anyakönyv hűséges képet nyújt a bevándorlás ingadozásairól és megoszlásáról. Ugyanez áll az 1740—1745 közti évekre is: ennek az évtizednek a második felében az anyakönyv származáshely-bejegyzéseiben hiányok vannak, viszont a polgárjegyzék adatai éppen ekkor válnak legteljesebbé. Az 1750— 1759. évtized nyolc évéből is kielégítő számú adat áll rendelkezésre. Az 1760—1770 közti időszakban már jóformán csak a polgárjegyzék 16 Tanulmányok Budapest múltjából 241
