Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében, 1687-1770 = Die Stammorte der Bevölkerung der Stadt im Spiegel der Statistik und der Kartographie, 1687-1770 239-287
és a katolikus vallásra áttértek anyakönyve 5 szolgált forrásul: ez a korszak egyrészt azért került bele a statisztikai táblázatba, hogy az előző évtizedek polgárfelvételeihez hasonlítva meg lehessen állapítani: emelkedés történt-e vagy hanyatlás, másrészt azért, mert éppen ebben az évtizedben érdekes eltolódások mentek végbe a népesség összetételében. Statisztikai táblázatunkban az első rovatban szereplő „Számjelzés" a térképen névírás helyett számmal feltüntetett helységre utal: a második rovatban a származáshely neve olvasható abban a formában, ahogyan az Magyarországon közismert: forrásul — a nagyarányú helynévváltozások miatt — az 1913. évi helységnévtár szolgált. Az évtizedenkénti bontásban minden évtizednél fel van tüntetve az illető helységből Pestre jött beköltözők összlétszáma: e mögött zárójelben áll az ugyanezen időszakban polgárrá felvettek száma: a két adat összehasonlításából megállapítható, hogy egy-egy helységből jött bevándorlók milyen arányban váltak a város jogi közösségének tagjaivá. Mivel a város társadalmának a polgárok voltak a hangadó, vagyonos és legmegállapodottabb rétege, soraikba számos nemesember is felvétette magát, tehát kiemelésük fényt derít az egyes származási csoportok eltérő szerepére a város életében. Területegységenként a kimutatás végén ezért ott szerepel az illető megadott megyéből vagy tartományból jött bevándorlók összlétszáma és a polgárrá felvettek száma mögött a polgárosodottak százalékaránya is. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a „polgárok" kategóriájába nemcsak azok kerültek, akik a „Bürgerrolle" tanúsága szerint hivatalosan saját személyükben elnyerték a város polgárjogát, hanem azok a bevándorolt nők is, akik polgárokkal kötöttek házasságot, továbbá mindazok, akik hivataluknál, magasabb állásuknál fogva a város vezető társadalmi rétegéhez számítottak, ha jogilag nem tartoztak is annak kötelékébe. (Pl. katonatisztek, gabonaraktári hivatalnokok, sótisztek stb.) Sajnos, az anyakönyvben a származáshely megjelölését nem minden esetben kíséri a foglalkozás megnevezése és viszont. A foglalkozásmegjelölés nélküli adatokat azonban nem vehetjük egyszerűen azonosnak a tanult mesterség hiányával: sok esetben ugyanis a polgár jegyzékből vagy az 1746—47-es adóösszeírásból kiderül a matrikulában nem szereplő, gyakran magas kvalifikáció. Mivel foglalkozás-megjelölés származáshellyel együtt csak 1819 esetben fordul elő, ezeket legcélszerűbbnek látszott valamennyi évtizedről összesítve, külön táblázatban bemutatni. Ügy látszik, ez következtetési alapnak, az adatok viszonylag nagy száma miatt megfelel. A nyilvántartásból tehát csak azok hiányoznak — s ezek száma kivált egyes időközökben (pl. 1687—1703, 1758—1770) igen nagy —, akiknek neve mellett egyik forrásban sem szerepel származáshelyük, vagy akiknek neve egyáltalán elő sem fordul sem az anyakönyvben, sem a polgárjegyzékben. De semmi okunk sincs feltételezni, hogy ezek a népesség eredethelyeinek területi megoszlását vagy akár társadalmi rétegződésének arányát lényegesen megváltoztatnák: csupán az abszolút számok (folyt. 267. 1.) 242
