Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kubinyi András: A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. században = Les conditions économiques de la formation du troisieme ordre en Hongrie et le commerce de la capitale hongroise a la fin du XVe siecle 189-226
a vásárvám megváltását átalány fejében a környék püspöki és káptalani jobbágyai számára. 21 Azonban a káptalan vásár- és kapuvámszedési jogával szemben egyéb panaszok is merülhettek fel, mert 1409-ben Csáki volt erdélyi vajda mint Bihar megyei főispán a megye közgyűlésén tartott vizsgálatot a káptalan vámjoga ügyében. A vizsgálat a káptalant igazolta. 22 Ujabb nehézséget okozott a káptalannak, hogy a váradi püspök 1428-ban vásárjogot szerzett saját nagyváradi városrészei, Olaszi és Vadkert számára, ami miatt 1429-ben ellentét robbant ki a püspök és káptalana közt. 23 Később kiegyeztek, és a káptalan e két helyen is megerősítette vámjogát. A vásárok között a vadkerti és olaszi vásárok lassan az eredeti vásárokat is felülmúlták. 24 A nagy vámper az 1470-es években kezdődött. A per kezdetén a káptalannal szemben Erdély, később pedig Magyarország városai is pereskedtek. Az erdélyi városok ugyanis vonakodtak az általuk igazságtalanul magasnak tartott vámot megfizetni. 25 Ezért a káptalan 1476. augusztus i-én királyi utasítást eszközölt ki, amelyben az uralkodó a káptalani vámjog kérdésében vizsgálatot rendelt el, amit az aradi káptalan és Bihar megye communitása 1476. augusztus 20-án per modum proclamatae congregationis teljesített is. 26 A közgyűlésen kihallgattak hatvankét szomszédos Bihar megyei nemest, akik kisebb eltérésekkel ugyan, de lényegében mind a káptalan javára vallottak. Igazolta a vizsgálat, hogy a káptalan emberemlékezet óta egy régi registrum, azaz vámtarifa alapján szedte a váradi vásár- és kapuvámot, bár hozzátették azt is, hogy egy forint értékű áru után egy dénár vámot, azaz egy százalékos értékvámot szedtek. Végül írásba foglalták a régi tarifát. A per azonban nem ezzel a vizsgálattal indult meg, hiszen a következő hónapban, szeptember 10-ére, az első ismert perbeli határnapra már perhalasztás útján került az ügy, tehát ez előtt már kellett egy korábbi terminusnak lennie. 27 Eddig a per még csak a káptalan és Erdély összes szabad királyi városai között a vadkerti vásárvám ügyében folyt, most azonban Buda is beavatkozott a városok oldalán. 28 A személynöki bíróság előtt indított pert ebben a perszakaszban nem fejezték be, hanem elhalasztották. Az uralkodó azonban elrendelte, hogy az erdélyi városok az ítélethozatalig csak annyit fizessenek a váradi vámon, mint a budaiak és a pestiek. 29 Közben Budán kívül Pest és Kassa is beavatkozott a perbe, hogy azután a per végén az erdélyi városokon (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár, Beszterce, Segesvár, Torda, Enyed, Gyulafehérvár, Szászváros és Meggyes) kívül kilenc magyarországi (Buda, Pest, Fehérvár, Kassa, Pozsony, Eperjes, Bártfa, I,őcse és Ráckeve) is részt vegyen. 30 A per tovább folytatódott, de ítéletet nem hoztak, így Mátyás kénytelen volt utasítani a személynököt, hogy 1477 májusban hozzon végre ítéletet. A personalis valóban tárgyalta is ekkor a pert, hiszen sorra átírja a városok számára a káptalan által bemutatott okleveleket, de ítéletet mégsem hozott. 31 Egy 1477. június 11-én kelt oklevél ad választ arra vonatkozóan, hogy miért nem hoztak ítéletet. Ezen a napon ugyanis megjelentek a 191
