Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
Farkas a pénzt, amelyet királynéjának és Pozsonynak kölcsönök formájában rendelkezésükre bocsátott, részben harmincadispáni tevékenysége során szerezte meg. Budáról magával hozott tőkéje kétségtelenül segítségére volt az első lépéseknél, folyamatos jövedelmet azonban mégis csak az ispáni jogkör biztosított számára. Harmincadispáni tisztét Erzsébet haláláig megtartotta. 1439-től 1442 végéig minden évből ismeretes egy-egy adat, amely harmincadispánnak mondja, s így tisztségviselését megszakítatlannak tekinthetjük. 80 Ispáni hatalmát 1440 nyarától a megszokott módon már csak a soproni harmincadon gyakorolta. Itt saját embereivel végeztette a munkát, Pozsonyban ellenben a felügyeletre, az elszámolások ellenőrzésére korlátozódott tevékenysége. A pozsonyiak ugyanis 1440. máj. 30-án kieszközölték Erzsébettől, hogy a városuk védelmére és megerősítésére tett kiadásaik ellenértékéül egy évig, sőt ha a béke nem állana helyre, tovább is mentesek legyenek a harmincadfizetéstől. Farkas, bár a királyné csak arra kötelezte, hogy nem követelhet a pozsonyiaktól áruik után harmincadot, 81 s így mindenki más továbbra is az ő illetékessége alatt maradt, az egész vámhely adminisztrálását a városra bízta. Intézkedésére abból a tényből következtetünk, hogy 1440. jún. 2-tól kezdve név szerint ismert pozsonyi polgárok voltak a harmincadosok, s ezek a bevételt a városnak szolgáltatták be. 82 Még szorosabb kapcsolatba került a harmincadhely Pozsonnyal 1442. szept. i-től. Erzsébet ekkor 7333 aranyforint kölcsön fejében a városnak elzálogosította mindazt a harmincadjövedelmet, amely polgárai, valamint a pozsonyi zsidók által behozott vagy az országból kivitt áruk után a kincstárt illetik. Kiváltságlevelében Erzsébet már nem Farkasról, hanem a pozsonyiak által alkalmazott harmincadosokról szól, 83 azaz helyben hagyta a két év előtt megkezdett gyakorlatot. A polgárok most már nem Farkassal kötött megállapodásuk, hanem uralkodói felhatalmazás alapján tartották kezükben a vámhelyet és irányították annak munkáját. Mindez korántsem jelentette Farkas felügyeleti, ellenőrzési jogkörének csorbulását. Ellenkezőleg, mivel az idegenek, a nem-pozsonyiak harmincadja változatlanul a királynét illette, nagyon is pontosan kellett számon tartani, mi jár a harmincadhely bevételéből Erzsébetnek, mennyit köteles abból a város beszolgáltatni. 84 Erre a királynénak járó kétségtelenül jelentékeny hányadra Farkas zálogjogot szerzett magának. Valószínűleg még Erzsébettől. Az országnagyok 1445. máj. 10-i rendeletükkel elismerték ugyanis, hogy Farkast írásos bizonyítékok alapján megilleti a pozsonyi harmincad, s az imént lezajlott országgyűlés decretumára hivatkozva elrendelték visszahelyezését. 85 Mivel a decretum hivatkozott pontja 86 szerint a zavaros időkben jogtalanul elvett birtokait, jövedelmi forrásait és javait kellett mindenkinek visszakapnia, valószínű, hogy Farkas nem a közelmúltban, hanem korábban szerzett jogainak sérelmét kívánta orvosoltatni. Nehezebb megállapítani, hogy kiktől szenvedett ártalmat. Az országnagyok rendelete Pozsonyhoz szól, de egyáltalán nem a várost okolja. Azt mondja ugyanis, hogy Farkas némelyek frivola suggestio-jára veszítette el a harmincadot, 168
