Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

a polgárok pedig kötelesek gondoskodni, sőt közre kell működniük, hogy visszakerüljön annak birtokába. Mindez úgy hangzik, mintha a város által kezelt harmincadnak az uralkodót megillető részére harmadik tényező — esetleg a várnagy és ispán — tette volna rá a kezét. Erzsébetnek 1442 decemberében bekövetkezett halála után környezete s ezzel együtt Farkas V. László gyámjához, Frigyes német-római királyhoz csatlakozott. Neki ajánlották fel szolgálataikat, őt biztosították támogatásukról, tőle kérték V. László jogainak védelmét, mert általa vélték személyes érdekeiket is a leghathatósabban előmozdítani. Farkasnak jelentős szerep jutott. Tagja volt annak a hattagú küldöttségnek, amely 1443 április elején Frigyest Bécsújhelyen felkereste, s megnyerve őt az aktív közreműködésre, a tárgyalások során megállapodott vele a teendők felől. Országgyűlés összehívását javasolták, és Frigyes eleget is tett kívánságuknak. Nem rajta múlott, hanem az ügy népszerűtlenségén, hogy a meghívottak távol maradtak. A küldöttséget Salánki Ágoston, Erzsébet kancellárja vezette, tagjai pedig a szlavóniai Pekeri Frank, azután két polgár: Farkas László és a budai Munich Henrik, végül Koler Péter, akivel már találkoztunk és a közelebbről nem ismert Hanusko voltak.

87 Farkas ekkor, amidőn Frigyest cselekvő fellépésre nógatták V. László párthívei, másodmagával várnagya volt annak az erősségnek és városnak, ahol Erzsébet udvarát tartotta és meghalt: Győrnek. Társa, Kussói Jodok vagy Jóst, a XIX—XX. században közismertté lett Justh család őse. Ez, valószínű cseh származása ellenére, nem a huszitákkal került Magyarországra. Zsigmond udvari lovagja volt, ugyanebben a minőségben szolgálta Albertet, majd Erzsébetet, s 1437-ben a Nógrád megyei Cserép vár, 1441-ben pedig a Zólyom megyei Végles vár felének lett a zálogbirtokosa.

88 Ha vele együtt viselte Farkas a győri várnagyi tisztet, nem lehet kétséges, hogy miként osztoztak meg munkakörükön. Kussói intézhette a katonai ügyeket, Farkas a gazdaságiakat. Az utóbbiak fontosságát Ulászló rendelkezésein mérhetjük le. A király már 1440ben, amidőn elkobozta Tirnauer Farkas házát, elhatározását azzal indokolta, hogy az egykori budai bíró külföldi csapatokat hozott az országba.

89 A fegyveresek felfogadását és zsoldjuk előteremtését, a seregszervezést Ulászló, de kora közvéleménye is oly fontosnak tartotta tehát, mint magát a küzdelmet a harcmezőn. Kussói és Farkas teljes odaadással látták el feladatukat. Minden okuk megvolt, hogy 1443. márc. 2-án büszkén jelenthessék a bécsi polgároknak, milyen eredményesen tudták visszaverni Ulászló seregét, amidőn az rajtaütéssel el akarta foglalni a várat, s ezzel az utat és a kulcsot az ország birtoklásához megszerezni.

90 Magatartásuk, hogy a támadó magyarokban mindketten csak az ellenséget látták, messze ható következményekkel járt. Minden aggály, feszélyezettség nélkül átadták Győrt III. Frigyesnek, amidőn ez hajlandó volt kiadásaik ellenértékéül nekik és Koler Péternek 3000 aranyforintot fizetni. A vár és a város idegen kézbe kerülése további súlyos következményeket vont maga után. Az 1447-i radkersburgi egyezmény ugyanis, 169