Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

Maga Farkas tekintélyes kölcsönökkel segítette a királynét, akitől azután biztosítékul zálog gyanánt birtokokat kapott. Jelentős összeg fejében lehettek nála lekötve a Nógrád megyei Szanda vár a hozzátartozó falvakkal, a Heves megyei Encs és Tas, a Pest megyei Zsámbok birtokok, valamint a gutái és tolmácsi vámok. Mindezeket valószínűleg 1439-ben, talán még Albert halála előtt szerezte meg, mert 1440-ben Erzsébet már a kiváltás, azaz a zálogösszegnek Farkas László kezébe való lerovása feltételével adományozta el Zágorhidai alkincstartónak.

74 A királyné tehát, ez az értelme az adományozásnak, nem tudta megfizetni a zálogösszeget, s ezért keresett, valószínűleg Farkas sürgetésére, valakit, aki az adomány fejében képes azt megtenni. Ha Farkas hozzájutott pénzéhez, áldhatta szerencséjét, hogy megszabadult a vártól, mert azt Ulászló rövidesen elkobozta.

75 Hosszabb ideig kellett ellenben várnia arra a 2000 aranyforintjára, amelynek fejében a Csepel-szigeti Szentmiklós és Szentmárton, a Pest megyei Imrefalva és a Fejér megyei Gárdony birtokokat vette Erzsébettől zálogba. Csak 1456-ban rendezte V. László anyja adósságát oly módon, hogy a zálogösszeg fejében Gárdonyt Örök birtokul Farkasnak adta, amiből egyszerre kiderül, miért nem sürgette ez a négy falu visszaváltását. Egy birtok vételára és zálogértéke között általában nem szokott nagy különbség lenni, mivel a jövedelmezőségnek mindkettővel arányban kellett állania. Farkasnak nyilvánvalóan Gárdonyból is volt annyi haszna, amennyi megfelelt 2000 aranyforintnyi tőke átlagos hozadékának,

76 s így a három másik falu birtoklása külön hasznát növelte. Mindenképpen érdemes volt másfél évtizeden keresztül megtartania azokat és nem követelnie kölcsönadott pénze visszafizetését. Az ő esetében is bebizonyosodott tehát, hogy a királyi birtokok jobbágy szolgáltatásai más bevételeikkel együtt általában busás hasznot biztosítottak a zálogba vevőnek. Készpénzkölcsönt közvetlenül szintén nyújtott Farkas. Nem ugyan a királynénak — legalábbis ilyenről nem tudunk —, hanem Pozsonynak. 1442-ben ezer aranyforintot egy évre, mégpedig száz aranyforint kamat mellett, amit négy egyenlő részletben kapott meg.

77 Farkasnak nem volt oka aggódnia a Pozsonynak kölcsönadott pénze miatt. Ebben az esetben tőkéjét kockázat nélkül helyezte ki. Nem kellett tartania sem a politikai helyzet változásától, ami veszélyeztethette volna pénzét, sem az adós rosszhiszeműségétől. Ha mégis évi 10% tiszta hasznot hozott tőkéje, valószínű, hogy a zálogbirtokokból, amelyeket a polgárháborús zavarok előre nem látható veszélyekkel fenyegettek, ennél nagyobb jövedelme volt. Készpénzének oly mérvű gyarapodását, hogy az tízévenkint megkétszereződött, bizonyosra vehetjük. Ezenkívül sikerült elveszített budai házaiért ott kárpótlást nyernie, ahol az Ulászló-párt támadásai nem zavarhatták. A soproni ház, amelyet 1441 őszén Erzsébettől kapott, miután ez egy székesfehérvári polgártól hűtlensége miatt elvette,

78 szolgálatainak valószínűleg nem az egyetlen jutalma volt, bizonyos azonban, hogy biztonságos helyen feküdt, mivel Sopron ugyanazon év februárja óta Frigyes király zálogbirtoka volt,

79 s az is maradt 1463-ig. 167