Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
zárt területen fekszik, és nem viszonyítanak hozzá semmit. E zártságából csak kivételes esetekben lép ki, akkor ti., ha tagjai jogi személyként, a saját ügyükben kényszerülnek helytállni, mint például 1498-ban. 107 A királyi kápolna megjelölésének ez a módja meghonosodott az elbeszélő forrásokban is. Ezért, ha Remete Szent Pál életrajzában azt olvassuk, hogy a Velencéből 1381-ben Budára hozott ereklyéit a királyi kápolnában helyezték köztiszteletre, csak a királyi palotakápolnára gondolhatunk. 108 Reá vonatkozó további XIV. századi adatunk Monaci Lőrinctől való. Barbo Pantaleon velencei követ jelentése ez, melyet Monaci mint követtárs 109 személyesen közvetített a köztársaság tanácsához. E szerint Zsigmond 1387. ápr. 9-én, a királyi kápolnában, mise közben (in capella regia, dum missa celebraretur) közölte a követtel, hogy két héttel pünkösd után János bán ellen indul, s kérte a Signoriát, küldjön hajóhadat a dalmát tengerre, nehogy az ellenség ezen az úton csempéssze ki a fogoly királynét. 110 Hogy a királynak ez a közlése valóban a budai királyi palotakápolnában történt, alátámasztja Zsigmond itineráriuma is, aki ennek a bizonysága szerint, az 1387. év április havának 4-étől 24-éig terjedő három hetét Budán töltötte. 111 Később Windecke ismételten is megemlékezik kápolnánkról. Első bejegyzésében kiegészíti Monacinak (talán tőle is vett?) adatait, mert hasonló módon adja elő az 1386. évi eseményeket, megjelölve a kápolna helyét is, 112 a másodikban pedig elmondja, hogy ebben a kápolnában állították ki (1423-ban) a Visegrádon át Budára hozott német-római császári jelvényeket. 113 Zsigmond uralkodásának az elején azonban a visegrádi királyi kápolna a kápolnaispánság főkápolnája, és csak 1405 és 1408 között, a királyi udvarnak s vele együtt a központi kormányszerveknek (kancellária, nádor, országbíró stb.) Budára történt végleges átköltözése után 114 cseréli meg szerepét a budaival. Akkor rendezi és bővíti a király kápolnaispánsága birtokviszonyait is, megállapítván egyúttal a földesúr jogait és alattvalóinak mentességeit, szabadságait. 1406. jan. 20-án egészen új adományként királyi kápolnájának, valamint ispánjának ellátására rendeli 115 a magtalanul elhunyt Kókai Kálcs István fia Pál fiának, Jánosnak a Pest megyei Kóka és Almás, a Nógrád megyei Jobbágyi, Sámsonháza, Kazár és Szőrös, a Heves megyei Püspöki, Terebes, Rozsnok, Tas és Encs, a Temes megyei Horogszeg, Mosótó, Tószeg, Böszörmény telek, Posáros, Kisposáros és Kishorogszeg — lakott, továbbá az ugyancsak Temes megyei három Begenye, Tótmonostora és Szentmiklós, valamint a Pest megyei Zsámbok, Babe és Szentegyed — lakatlan birtokait, s visszaadja az általuk régtől fogva birtokolt és őket most is megillető 116 Fejér megyei Fornaszentmiklós és Somogy megyei Kege egész — s az ugyancsak Somogy megyei Karád és a Tolna megyei Gyrmas részbirtokokat, lakóikat pedig felmenti a kamarának járó vagy a nádori közgyűléseken kivetni szokott census, taxa, collecta és datium, továbbá a hadiadó és vám fizetése alól, és biztosítja felettük a kápolnaispán (és officialisa) bírói illetékességét. 117 Bártfai Sz. L. szerint Zsigmond a budavári kiráfyi kápolnához még Fehéregyháza, 122
