Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
Nándor és Nyék falvakat is csatolta. Ez a vélemény azonban Ozorai Pipo temesi és sókamara ispán 1407. márc. 27-i, fehérvári kamarásához intézett parancslevelének a téves értelmezésén alapszik. Ozorai Pipo oklevele ugyanis arról szól, hogy fehérvári tisztje, Keresztúri András a Fehérvárra érkező sóból 1800 forintnyit adasson ki János veszprémi püspöknek a Buda környéki falvakból beszedett tizedek fejében, melyeket részben Gergely királyi kápolnaispán (az említett helyeken) a budai vár (ad castrum Budense), részben pedig Corbaviai Károly visegrádi várnagy, a váci püspökség kormányzója Kesziben, Kalózon, Zenchén, Pomázon, Szentendrén, Leányfalun, Tadon, Váradon, Bogdánban és Kissenben a visegrádi vár részére szedett be. 118 Ebben az oklevélben valószínűleg a király által bérbe vett tizedekről van szó, melyeknek budai beszedője — külön megbízásból vagy valamilyen más bizalmi beosztásból kifolyólag — a kápolnaispán volt. Jakab fia Miklósról például tudjuk, hogy 1402ben, királyi kápolnaispánsága mellett az altárnokmesteri tisztet töltötte be, s a tárnoki széken is elnökölt. 119 Az 1407. évi adat azonban így is értékes, egyrészt azért, mert jele a királyi udvar Budára költöztetésének (vagy legalábbis nyoma az átköltöztetés megindításának), másrészt azért, mert bepillantást enged a királyi kápolnaispán szerepkörébe. A királyi kápolnaispánság birtokai azonban, úgy látszik, a királyi adomány ellenére is királyi birtoknak számítanak, s továbbra is a király rendelkezik felettük. 120 1395. ápr. 9-én például Zsigmond a kápolnaispánság Pilis megyei Bayon nevű birtokát (az országnagyok hozzájárulásával) János esztergomi érseknek adományozta, 121 az 1406-ban a capellához csatolt Fejér megyei Fornaszentmiklóst pedig 1430-ban — mint magánember — kápolnaispánja, Miklós váci püspök veszi zálogba királyától. 122 Az utóbbi eset arról tanúskodik, hogy a budavári királyi kápolnák anyagi forrásai a XV. század harmincas éveiben oly bőségesek, hogy szükség esetén más célból is meg lehet őket terhelni. E részben van egy korábbi s közvetve a külső Szűz Mária-, illetve Szent Zsigmond-kápolna építési idejére is rávilágító adatunk, Zsigmondnak 1424. jún. 24-én, Budán kelt oklevelében. Ez arról értesít, hogy a király mint patrónus budavári kápolnájától és ispánjától elválasztotta, s minden (birtok)jogával az esztergom-zöldmezei egyház prépostjára, Csetneki Lászlóra ruházta rá a Szentháromságról elnevezett budafelhévízi és a Szent István királyról címzett, Esztergom melletti keresztes konvent kánonilag egyesített magistratusát 123 (cruciferatum), melyet V. Márton pápa 1418. febr. 7-i megerősítő bullája szerint akkori mesterének, Márton fia Mátyásnak a halála után 124 Zsigmond Alcsebi Jakab fia Miklós egri egyházmegyei papnak, az artes magisterének, kápolnája ispánjának (valószínűleg már 1417-ben) 125 a capella papságának az ellátására adományozott. Mivel a budavári Szűz Mária-kápolna első ismert kanonokjával, Szirmai Péter őrkanonokkal 1417-ben találkozunk először, 126 s az elválasztott cruciferatusnak a kápolnához (kápolnaispánsághoz) való csatolása is — mint láttuk — ehhez az esztendőhöz fűzhető, joggal arra is következtethetünk, hogy az 1410. évi alapítással megkezdett építkezés 1417/18-ban csak 123
