Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Kumorovitz L. Bernát: A budai várkápolna és a Szent Zsigmond-prépostság történetéhez = Zur Geschichte der königlichen Burgkapelle und des St. Sigismund-Kollegiatstiftes zu Buda 109-151
est condescensa ad honorabilem maglstrum Petrum, similiter rectorem eiusdem capelle beate Marie virginis"; ,,. . . magister Petrus rector capelle beate virginis in castro Budensi fundate amisit dictum rectoratum et presens causa est condescensa ad honorabilem magistrum Stephanum rectorem dicte capelle". Ezek a bejegyzések ugyanis nagyjából egykorúak azzal az oklevéllel, melyben Márton, a budavári új Szűz Mária-egyház prépostja és káptalanja (Martinus prepositus et capitulum ecclesie nőve beate virginis de castro Budensi) 1503. febr. 24-én a Corvin János által egyházának visszaadott Eszék mezővárosért, hálából, az ő és atyja, Mátyás király lelkiüdvéért minden szombaton mondandó misét ígér, ami kizárja, hogy a budai királyi kápolnára s az ugyancsak budai Szűz Mária-prépostságra vonatkozó XV. század végi adatainkat tévesen értelmezzük. 58 Megállapíthatjuk tehát, hogy a budai királyi palotakápolna a XV. században is megtartotta eredeti titulusát. Egyedül csak annak a tisztázása marad még hátra, hogy a sokféle Mária-titulus közül (1. a 9. jegyzetben) melyikre szenteltette föl kápolnáját királyi alapítója, amiről az 1366. jún. 23-i supplicatio is hallgat. Ezt fedi fel említett második (XVI. századi) forrásunk. Szerémi Györgynek, II. Lajos és Zápolyai János káplánjának az a közlése ez, hogy Mátyás király az I. Lajos (antiquus rex Lodouicus !) által alapított és Szűz Mária mennybeviteléről nevezett kápolnában Alamizsnás Szent János tumbáján elhelyezett oltáriszentség, kereszt, mise- és evangéliumoskönyv előtt eskette meg nagyjait arra, hogy természetes fiát, Corvin Jánost teszik meg királyukká. 59 1366-Í, 1410-i, 1418/19-i és 1498-i adataink birtokában már nem nehéz Szerémi titulusának az elfogadása, mert kétségtelen, hogy kápolnája azonos a királyi kápolnával, hiszen az általa megörökített eskü abban a kápolnában hangzott el, amelyben Alamizsnás Szent János ereklyéit is őrizték. Az ereklyéknek 1489-ben történt átvétele és a királyi kápolnában való elhelyezésük a ferrarai követ jelentése alapján szintén igazolt eseménynek tekintendő. 60 Azt pedig, hogy az ország hatalmasai valóban esküvel ígérték Mátyásnak fia trónraemelését, Maffeo Trivillensisnek a király hirtelen haláláról, a temetésével kapcsolatos intézkedésekről, valamint a Corvin János örökösödése iránt tett lépésekről Sforza Lajos hercegnek Bécsből, 1490. ápr. 6-án küldött jelentése erősíti meg. 61 Arra az esetleges ellenvetésre pedig, hogy Szerémi még nem is élt, amikor az általa feljegyzett események történtek, előadásuk tehát, ha tartalmilag helyes is, keretük (hely, mód stb.) tekintetében képzeleti elemeket is tartalmaz, vagyis az eskü másutt és más formában is történhetett, azt feleljük, hogy — bár e részben valóban zavarosnak is tűnhetik előadása, mert a XV. század hetvenes éveiben már áll a Nagyboldogasszony-templom mellett az Ernuszt János 62 s valamivel később a Szent Zsigmondprépostság mellett a Lendvai Bánffi Miklós alapította és Szűz Mária mennybeviteléről nevezett kápolna. 63 Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy a királyi udvar kápolnája is (mint az imént láttuk) viselt valamikor ilyen titulust. Szerémi György mint II. Lajosnak serény és minden iránt 116
