Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Tihomirov I. N.: Drevnerusskie goroda. 2. kieg. és átdolg. kiad. Moszkva, 1956. 672-674

eredetű városi polgárság gazdaságilag össze volt fonódva a Lengyelországot felosztó hatalmakkal, így a lengyel szabadságmozgalom a polgárosodó lengyel nemesség vezetése alá került, amiből következett a mozgalom korláta: a néptől való elszigetelődés. Lengyelország csak a proletariátus vezetésével tudta elérni szabadságát a XX. században. A kötet hasznos hozzájárulás az egyetemes várostörténet műveléséhez. Különösen tanulságos abból a szempontból, hogy a tanulmányok közel kétharmada már marxista szellemben készült. Kubinyi András THxoMHpOB, M. H.: flpeBHepycCKHe ropo^a. 2. kiég. és átdolg. kiadás. Moszkva 1956, 476 old. Az archeológiai kutatások újabb eredményei lehetővé teszik az orosz várostörténet első korszakának feldolgozója számára, hogy általános következtetéseket vonjon le a legrégebbi orosz városok kialakulására és legkorábbi történetére vonatkozólag. Ezek az eredmények sok tekintetben megváltoztatják azt a képet, amelyet orosz és szovjet történészek eddig festettek. T. hangoztatja, hogy az orosz várostörténet legkorábbi fejezetének (IX—XII. század) kutatója hátrányosabb helyzetben van a nyugat-európai várostörténeti kutatóknál a rendelkezésre álló írásos forrásanyag szegényessége miatt. Míg a legtöbb nyugat-európai város levéltára többékevésbé megszakítatlan rendben őrzi napjainkig a legkorábbi várostörténeti iratokat — kiváltságleveleket, jogkönyveket, összeírásokat —, addig az orosz városi levéltárak — köztük a legősibb városokéi is — a legjobb esetben is csak egyes iratokat őriznek ezekből a századokból. Megbízható forrásokból ismeretes, hogy egyes régi orosz városoknak — pl. Novgorodnak és Pszkovnak — tekintélyes levéltára volt már a legkorábbi évszázadokban, ezek azonban szinte teljesen elpusztultak. Kétségtelenül ezzel függ össze az a másik, a mai várostörténeti kutatást gátló körülmény is, hogy az orosz és szovjet történetírásnak éppen ez az ága viszonylag fejletlen, a szerzőnek nagyon sok kérdésben töretlen úton kellett előrehaladnia. Le kellett számolnia nem egy meglehetősen megrögzött előítélettel, így az orosz városok IX—XII. századi jelentőségének, társadalmi szervezeteiknek bizonyos lebecsülésével is. T. könyve elején a legrégibb orosz városokkal foglalkozik, amelyek már a IX—X. században is kétségtelenül fennálltak (Kijev, Beloozero, Ladoga stb.), majd rátér azokra a természetesen jóval nagyobb számú városokra, amelyek a XI—XII. században keletkeztek, vagy legalábbis akkor emelkedtek ki a jelentéktelen települések közül. A korábbi szerzőknél nagyobb figyelmet fordít a városok gazdasági életére, az ipar specializálódására, az árutermelés és a kereskedelmi hitel kibontakozására. Nagyon fontos fejezete a várostörténetnek az ipari és kereskedelmi szervezetek, a nyugat-európai terminológia szerint 672