Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Tihomirov I. N.: Drevnerusskie goroda. 2. kieg. és átdolg. kiad. Moszkva, 1956. 672-674

gildék és céhek története, amely az orosz és szovjet történeti kutatásban eddig nem kapott olyan megvilágítást, aminőt megérdemelt volna. A nyugat-európai városok gildéihez és céheihez hasonló szervezetek meglétét ki lehet mutatni Oroszországban is. Bzek a testületek törvényszerűen keletkeztek és működtek a középkori városokban, a Rajna vidékén csak úgy, mint Európa legkeletibb birodalmában, vagy akár Kisázsiában is. A legtöbb orosz és szovjet történész, bár a kereskedőtársulatok meglétét elismerte, ugyanakkor tagadta a céhekhez hasonló ipari testületek létezését a középkori orosz városokban. T. rámutat arra, hogy ilyen testületek létezése nélkül a meglepően fejlett középkori orosz városi ipar megfejthetetlen talány lenne. A legkorábbi orosz városok lakosságának eredetét illetően az a határozott véleménye, hogy ezek szláv alapításúak, semmi okunk tehát arra, hogy idegen (normann, kazár, gót) kezdeményezést tételezzünk fel. Szinte kivétel nélkül szláv nevük van épp a legrégibb orosz városoknak (Beloozero, Belgorod, Novgorod, Pszkov, Szmolenszk, Visgorod stb.), Különös jelentősége van az európai várostörténet szempontjából e városok alapítása kutatásának azért is, mert ezek a városok eredeti alapítások, nem az antik világ egy-egy nagyvárosából nőttek ki, mint Gallia, Itália, Germania vagy akár Pannónia városai. Az orosz földön — leszámítva a Fekete-tenger közvetlen környékét — nem volt semmiféle római vagy görög város, amelyre a „barbárok" rátelepedtek volna. Ezeket a városokat a keleti szlávok alapították szűz területen. Vitába száll egyes lengyel történészekkel, akik saját hazájuk városainak keletkezését a német kolonizációval hozzák kapcsolatba, hiszen e városok jóval a német kolonizáció előtt fennálltak már. A vizsgált korszakban igen gyorsan nőtt a városok lakóinak száma. Ez semmiképp sem magyarázható csak természetes szaporodással. A környékbeli függő helyzetű parasztság tömegesen költözött be a városba — ugyanúgy, mint Nyugat-Európában. A kereskedelem fejlődése során a városok központokká váltak, a váralják beleolvadtak és a — középkori viszonyokhoz mérten — rohamosan növekvő város a mezőgazdasági jellegű környezetének természetes gazdasági központjává lesz. Egyre jobban kibontakozik a csere a város és a környezete közt, a városon belül pedig specializálódik az ipar. A kapcsolat város és környezete közt igen szoros. A városon belül is a környéken földbirtokkal rendelkező és az ebből folyó hatalomra támaszkodó, de már a városba beköltözött nemes uralkodik — legalább a korszak elején. A fejlődés tendenciája itt is — éppúgy, mint Nyugat-Európában — az, hogy a nemes fokozatosan háttérbe szorul a városon belül a gazdagodó polgárral szemben. A középkori orosz városok legtöbbje éles harcot kénytelen vívni függetlenségéért a fejedelmi hatalommal. A XI—XIII. században nem egy városi felkelés ismeretes. Összehasonlítva a nyugat-európai városokkal, megállapítható, hogy a XI—XIII. századi orosz városok nem jutottak el a függetlenségnek arra a fokára, mint amazok — különösen a német-római birodalom városai. A fejlődés útja azonban — ez kétségtelenül kimutatható — párhuzamosan haladt Keleten és Nyugaton. 43 Tanulmányok Budapest múltjából 673