Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában = Narodnye dviženiâ v Budapešte v epohu feodalizma 7-15

KUBINYI ANDRÁS Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában A mai Nagy-Budapest helyén a feudalizmus korában három város, Buda, Pest és Óbuda, továbbá számos falu állott. Óbuda a legrégibb. A régi Aquincum romjainál keletkezett, és már Árpád vezértársának Kurszánnak itt volt a szállása. Pest alapja szintén római erőd, mégis kialakulását elsősorban a kereskedelmileg oly fontos pesti rév segítette elő. A tatárjárás idején már jelentős kereskedelmi gócpont. Buda csak a tatárjárás után keletkezett. IV. Béla alapította, aki a Várhegy déli oldalán palotát is építtetett magának. Buda a középkorban királyi székhely, a város pedig számos kiváltságot élvez, az ország legtekintélyesebb kereskedelmi és ipari központja. Minden kiváltsága ellenére azonban a középkori városok, és így Buda fejlődése elé is számos akadályt gördített a feudális rendszer. Budának a feudális erőkkel már közvetlenül alapítása után meg kellett küzdenie. 1255-ben a király vásárvámját a nyúlszigeti apácáknak adományozza. így a feudalizmus legerősebb támasza, az egyház módot kapott vámjával a legfontosabb polgári foglalkozás, a kereskedelem hasznának lefölözésére. De nemcsak a budai vásárvám volt egyházi kézben. A dunai révek vámjoga még egy 1148-ból származó kiváltságlevél értelmében az óbudai káptalan birtokában volt. A fővárost Ausztriával összekötő kereskedelmi úton pedig Esztergomnál fölözték le a kereskedők hasznát a káptalan vámszedői. Az egész XIII. században véget nem érnek a perek egyrészt Buda és Pest városok, másrészt az egyházi hatóságok között. Pestnél az is bonyolította a helyzetet, hogy a város nem terjeszkedhetett, ugyanis a szomszéd falvak, Ujbécs és Jenő a nyúlszigeti apácák birtokában voltak. Nem hiába volt az egyház a feudális rendszer fő támasza, fel tudta használni a király támogatását. Még IV. László is, aki pedig Fülöp fermói püspök pápai legátus budai zsinatát éppen a budai polgárok által kergette szét> amint nem volt rájuk szüksége, megerősítette az apácák budai vámjogát. Más esetben az egyház lelki kényszerrel szorította engedelmességre a budaiakat. 1289-ben Iyodomér esztergomi érsek egyházi tilalom alá vetette Budát, elöljáróit pedig névszerint kiátkozta, mert befogadták az esztergomi káptalan vámját kikerülő bécsi és regensburgi kereskedőket. A budai tanács kénytelen volt engedelmességet fogadni. Az egyházi fenyítékeknek ez a gyakori, és az egyház anyagi érdekében való felhasználása hozzájárult az egyházi tekintély süllyedéséhez. Az elkeseredett polgárok közt eret7