Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

mentés mértéke azonban kisebb is lehetett, ebben az esetben a plébánia csak a főesperes alól mentesült, de a megyéspüspök hatásköre alól nem. Az első csoportba tartozó és a következőkben — jobb híján — exempta parochiának nevezett egyházak névsorát több egymást követő pápai bulla, az esztergomi káptalan 1396. évi visitatiója és végül az esztergomi érsekség XV. század végi számadáskönyve tartotta fenn. A Gárdonyi által is idézett pápai bullák és esztergomi visitatio névsorá­val szemben a számadásoknak megvan az az előnyük, hogy a tényleges helyzetet tükrözik vissza, s nem a követelményt. 332 Ebből a jegyzékből kiderül, hogy az érsek alá tartozó plébániák között ugyan városi plébá­niákat is találunk (Beregszász, Sárospatak stb.), de több olyan helység is szerepel, amely sohasem lett város. Ugyanakkor hiányzik a jegyzékek­ből olyan jelentős városunk, mint Korpona, Nagyszombat vagy Beszterce­bánya. Ezeknek a jelenségeknek hatása alatt csak azt az eredményt szűr­hetjük le, hogy az exempta parochia és a városi kiváltság között nincsen kapcsolat. A pápai bullákba foglalt exempta parochiák fejlődésének alapja nem a városi kiváltság volt, hanem valami más. Jankovich Miklós tanulmánya bebizonyította, hogy egy részük kétségtelenül azért kapta meg a kivételezettségét, mert eredetileg királyi kápolna volt, vagy a király magánbirtokán feküdt. 333 Városaink közül királyi kápolna eredete volt a budai Mária-templomnak, Patak, Sátoraljaújhely, Beregszász és Szöl­lős pedig királyi magánbirtokon keletkeztek. A sátoraljaújhelyi, bereg­szászi és szöllősi privilégiumok tanúsága szerint a király ilyen esetekben is engedélyezte a szabad plébánosválasztást, tehát átengedte a kegyúri jogok gyakorlását, ez azonban nem változtatott a plébánia kivételes hely­zetén, az továbbra is parochia exempta maradt. 334 A mai nyugat-szlovákiai egyházi szervezet fejlődésének vizsgálata során arra az eredményre jutottunk, hogy a XIII. században kialakult városi plébániák kiváltsága a szabad plébánosválasztás, a f őesperesi hatás­kör alóli felmentés és a libera décima volt. 335 A városi privilégiumok vizs­gálata azonban ennek az eredménynek bizonyos fokú módosítására kész­tet bennünket. A szabad plébánosválasztás ugyan — egy-két püspöki és káptalani székhely kivételével — valóban általános jelenség középkori városainkban, de a főesperes alóli felmentés nem a városi jelleg követ­kezménye volt, hanem a polgárság törekvésének eredménye. Kassa fej­lődése bizonyítja, hogy a városok ugyan igyekeztek felmenteni plébániá­jukat a főesperes hatásköre alól, de ezt az eredményt nem a királytól nyert kiváltságlevél, hanem az egyházi szervekkel történő megegyezés során keresték. Kassa polgárai korán megszerezhették a kegyúri jogot, talán még 1249 előtt. Plébániájuk azonban változatlanul főesperesi hatáskör alá esett, s csak 1290-ben sikerült András egri püspöktől olyan privilégiumot kieszközölni, amely felmentette a plébánost a főesperes hatásköre alól és felhatalmazta a Kassán felmerülő egyházi perek eldöntésével. 336 A kas­saiak azzal indokolták kérésüket, hogy a főesperes sokszor veti őket inter­dictum alá, s a városban erőszakos halállal elhalt egyének után egy-egy márkát követel. A polgárok kérésének tehát elsősorban gazdasági oka 7 S

Next

/
Oldalképek
Tartalom