Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

volt, ugyanakkor azonban sikerült a városon belüli bíráskodás elvét a szentszéki ügyekre is kiterjeszteni. Ezzel a kassai plébánia valóban közvetlenül az egri püspök alá tartozó felmentett plébániává lett, de nem vált parochia exemptává. A főesperesi hatáskör alóli hasonló felmentéseket más városok esetében is ismerünk, pl. Sáros és Zsolna esetében,

337 s ezek mutatják, hogy a polgárság valóban igyekezett a főesperesi hatáskör alóli kivételezettségét elérni, s vele együtt a szentszéki autonómiát is megszerezni. Minden esetben ez természetesen nem sikerülhetett. Kassán a plébános választását a királyi kiváltságlevél biztosította, a főesperesi hatáskör alóli felmentést a polgárság szerezte meg. Nehezebb helyzetben voltak a pozsonyiak, mert a város területén levő templom a pozsonyi káptalan temploma volt, a plébános választásáról az 1291. évi privilégium sem intézkedett. A polgárság ennek ellenére már 1302-ben keresztülvitte, hogy plébánosát maga választhassa. A választásoknak ugyan a helyzet bizonyos korlátokat szabott, mert a város csak a pozsonyi kanonokok közül választhatta meg a plébánost, de a szerződés 1348. évi megújításában már nemcsak a plébános megválasztásáról és a pozsonyi préposthoz való viszonyról olvashatunk, hanem kifejezésre jut az, hogy a plébánost ,, iudex, iurati et cives Posonienses . . . tamquam patroni eligant".

s38 Pozsony ezen a téren ugyanolyan eredményesen képviselte a polgárság érdekeit, mint a városban élő papság és az egyházi ingatlan teherviselése terén. A plébános azonban továbbra is alárendeltje maradt a főesperesi hatáskört gyakorló pozsonyi prépostnak. Végeredményben tehát azt kell megállapítanunk, hogy a városi kiváltság a plébános választása volt. Ezt biztosította a király, és ezt igyekeztek elérni azok a városok is, ahol ezt a már korábban kialakult egyházi szervezet egyáltalán lehetővé tette. A polgárság törekvése volt az is, hogy plébániáját felmentesse a főesperes hatásköre alól, törekvését azonban nem koronázta mindenütt siker. Az alapvető városi kiváltság a plébánosválasztás, illetve a kegyúri jogok gyakorlása volt, de nem a főesperesi hatáskör alóli felmentés, még kevésbé a parochia exempta. A főesperesi hatáskör alóli felmentés elérésére a polgárságot ugyanaz sarkalta, mint a jogi kiváltságok esetében: a várost olyan egyházilag is zárt területté kívánta tenni, mint amilyen zárt terület igazságszolgáltatási és igazgatási téren volt. A zárt területen belül pedig minden jogot a communitas civiumnák kívánt biztosítani, nemcsak a vásártartás vagy az erdőhasználat, hanem a kegyúri jogok terén is. Városaink túlnyomó része el is érte ezt az állapotot, néhol még ott is, ahol a régebbi egyházi szervezet nehézséget okozott. Az egyházi vonatkozású rendelkezések második csoportját a tizedre vonatkozó rendelkezések alkotják. És itt ismét csak a városnak mint zárt gazdasági egységnek megnyilvánulásával találkozunk. A libera décima intézménye ugyanis azt jelentette, hogy a tizedet a plébánia területén nem a püspök, hanem a plébános kapta meg. Ez az intézkedés nemcsak olyan parochia exemptdknál található meg, mint amilyen Beregszász, Sárospatak vagy Sátoraljaújhely volt, hanem az ország későbben benépesített területén fekvő városokban is, így Korponán és Selmecen, Német76