Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

3. Egyházi kiváltságok A középkorvégi magyarországi városok egyházi szervezetének jellemző vonása volt, hogy a városban általában csak egy plébániatemplom mot találunk, ennek papját a polgárság választotta, s ugyancsak a polgárság gyakorolta a kegyúri jogokat, viselte a templom építésével és az egyházi szervezet fenntartásával kapcsolatos anyagi terheket. A városprivilégiumok általában a plébánosválasztásról és a tizedkötelezettség teljesítéséről intézkedtek. A plébános választására vonatkozó passzus szinte minden városi kiváltságlevelünkben megtalálható. A választást az oklevelek ugyanazokkal a kifejezésekkel írják le, mint a bíróválasztást, megint előfordul az ,,eligere de communi voluntate", az „institutio ftlebani", sőt a „maior et sanior pars" említése is.

328 Lényegében tehát itt is a város vezető patríciusainak, illetve a belőlük álló városi hatóságnak előjoga volt a választás, nem pedig az egész polgárságé. A plébános választását természetesen nem a király, hanem a megyéspüspök erősítette meg.

329 A szabad plébánosválasztás azonban nem található meg minden városprivilégiumban. A kivételek ezen a téren azok a városok, amelyekben a városi kiváltság adományozása előtt már tekintélyes egyházi intézmények alakultak meg. Sem a püspöki székhelyeken, Nyitrán és Győrben, sem a káptalani székhelyeken, Pozsonyban és Vasváron nem lehetett szó szabad plébánosválasztásról, s így a városprivilégium sem intézkedhetett ebben a tekintetben. Gölnicbánya és Körmend kiváltságlevelében sem találjuk meg a plébánosválasztásra vonatkozó részt. Gölnic és Sopron esetében ennek okát nyilván abban kell keresnünk, hogy mindkét kiváltságlevél egy-egy régebbi privilégium megerősítése, s valószínű, hogy az első erre vonatkozólag is intézkedett. Megerősíti ezt Sopron esetében az a tény, hogy amikor 1391-ben a városi plébános visszalépett, akkor ezt azért tette, mert királyi privilégium szerint a soproniak „eligendi, conservandi et deponendi quemcunque voluerint plebanum, habent facultatem",

330 Miután a mai privilégiumban ilyen kitétellel nem találkozunk, nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy az idézett egy első, elveszett kiváltságlevélből való. Gárdonyi Albert a plébánosválasztás jogát a szentszéki bíráskodással, illetve a városok szentszéki autonómiájával hozta kapcsolatba. Szerinte a ,,szentszéki autonómia tette indokolttá azt, hogy a [városi polgárok] . . . papjukat szabadon választották, ami a városok kegyúri jogának alapját alkotta". Megvizsgálva az exempta parochiák jegyzékét és az Ars notarialis egyik megjegyzését, Gárdonyi arra a végeredményre jut, hogy a szentszéki autonómia csak akkor illette meg a város plébánosát, ha azok az „illetékes esperesi joghatóság alól ki voltak véve."

331 A városi plébániák kivételezettsége nem is egy, hanem tulajdonképpen két kérdést érint. A plébánia felmentést élvezhetett a főesperes és a megyéspüspök hatásköre alól, és ebben az esetben közvetlenül az esztergomi érsekhez, mint a magyar egyháztartomány fejéhez tartozott, annak zsinatain vett részt és ún. census synodalist fizetett az érseknek. A fel74