Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bónis György: Patze, Hans: Recht und Verfassung thüringischer Städte. Thüringische Archivstudien. 6. köt. Weimar, 1955. 683-685

esik szó: a város kialakulása, alkotmánya, városjoga és gazdasági jogai. Tárgyalásuk a XX. század elejéig terjed; mindenütt megtaláljuk az illető város 1800 körüli térképét is. Városonként tagozódnak a pontos levéltári jelzettel ellátott regeszták is. A vertikális fejezetek kifejezetten helytörténeti tárgyalását hasznosan egészíti ki az eredmények összefoglalása. Megismerésük a magyar kutatás számára is tanulságos lehet. A szerző első eredménye a vár és a város kettősségének kimutatása. Szerinte város ott fejlődött ki, ahol a vár biztosította a kereskedőket a rablótámadások ellen, s amellett a település közvetlenül forgalmas út mentén feküdt (pl. Altenburg az Alsó-Szászországból Csehországba vezető úton). A várúr bírói hatósága segítségével megteremthette a vásárhely belső békéjét is, sőt immunitást is nyújthatott neki; az utóbbi aktus már városalapítással ért fel (pl. Roda). A területi bíráskodástól való felszabadításnak persze különböző fokozatai lehettek. További eredmény a türingiai városoknál megfigyelhető kettős település: az óváros vagy a régi piac mellett a tartományúr szabályosnak megtervezett újvárost alapított, s a régit vagy belefoglalta a szélesebbre méretezett falak közé (Altenburg, Eisenberg), vagy vele átellenben létesített új várost a folyó túlsó partján (Schmölln). Ez a Doppelanlage átmenet a szervesen nőtt, római tradiciójú nyugat-német és a tervszerűen alapított kelet-német városok között; nem egyedüli sajátossága, de gyakori jelensége a türingiai-szász területnek (Chemnitz, Mühlhausen, Zeitz, Naumburg, Lipcse, Weimar stb.). A városfejlesztésben közreműködő urak között P. a császárt (Altenburg) és a tartományurakat említi. A tíz tárgyalt város közül öt jellemzően abban a korban keletkezett, amikor a kisebb dinasztiák megteremtették tartományúri hatalmukat. A városok anyagi jogának megvizsgálása megmutatja a jogcsaládok szerinti tagolás fogyatkozásait: a tíz városban a legkülönfélébb városi jogok találkoztak össze, s az anyavárost (pl. Goslar, Jena, Gera) a fejedelem akarata határozta meg. A tíz közül egyetlen város jogáról készült átfogó jogkönyv (Schmölln, 1524). A városalkotmányban is nagy a változatosság: Altenburgban 12 tagú tanács és 6 tagú bíróság (Schöffenkollegium) működött, Eisenbergben 8 tanácsosból 2 volt egyúttal Schöffe is, a többiekben általában bíró és 4 tanácsos állott a város élén. Időben Altenburg a XIII. század derekától (consules 1256, universitas consulum 1274, magister consulum 1318), a többi a XIV. században építette ki tanácsát, s a következő században juttatta szóhoz a céhpolgárság képviselőit (fertálymesterek, szószóló stb.) a városi gazdálkodás ellenőrzésében. Több helyütt kimérték a város külső területét is (Bannmeile), amely egyben gazdasági jogainak kiterjedését is megszabta. A városi jelleget a gazdasági elkülönülés és a tartományi bíróságtól való mentesség adta meg; ezek birtokában vívták a városok állandó harcaikat tartományuraik (a XIV. század végétől a Wettiniek) ellen. P. legtanulságosabb eredményei a városi önkormányzat hanyatlására vonatkoznak. A XVI. századtól kezdve csökkent a tanácsosok száma és munkaköre; az abszolutizmus megnyirbálta jogaikat, a XIX. századi forradalmak elsöpörték megmerevedett patrícius-kormányukat. 684