Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Niederhauser Emil: Horvath, Pavel: Obchodné styky Levoče s Pol'skom v druhej polovici XVI. storočia. Historické Študie I (1955) 685-686

A fejedelmek, akik azelőtt a tartományuraság kiépítése érdekében még támogatták is a városok megerősödését, 1446 óta sorra bocsátották ki „országos rendtartás"-aikat (Landesordnung), most már valamennyi alattvalójuk számára. A rendtartások eleinte csak a rendi állam osztályai közötti egyensúlyra törekedtek, 1600 táján azonban már kezdtek belenyúlni a városok belső életébe is. A XVIII. század rendtartásai a városalkotmány, magánjog és büntetőjog teljes szabályozását adták, s a magisztrátusokat egyszerű végrehajtó szervekké süllyesztették. Mint nálunk, Türingiában is a városi gazdálkodás bajaira hivatkozva nyomta el az uralkodó az önkormányzatot, ha nem is a Poroszországban ismert mértékben. A Stein-féle porosz városi rendelet (1808) hatására, de döntően csak az 1830. évi júliusi forradalom következtében éledt fel a városkák autonómiája, bizonyos „liberális" mezben és sok középkori maradvánnyal terhelten. Az 1831. évi szász-altenburgi alkotmány csak a városszervezet irányvonalait szabta meg, amelyek között a közvetett választójog — jellemzően — fontos helyet foglalt el. A Zollverein elvette a városoktól a söradó jövedelmet, az 1848. évi forradalom a bíráskodást, ez azonban meghozta — legalábbis egy időre — a közvetlen választójogot. A bismarcki birodalomban az 1873. évi szász városi rendelet szabta meg a városok helyét a burzsoá közigazgatásban; a mintát továbbra is Altenburg szabályzata (1897) adta. A tanulmány felvillantja a társadalmi mozgalmakat is: az 1270. évi altenburgi zavargást a kolostori cenzus ellen, a kézművesek behatolását a pénzügyi ellenőrzés apparátusába, a polgármesteri tisztség kisajátítását a gazdagok számára. Mélyebb társadalmi szemlélet hiányában tárgyalása annál színtelenebbé válik, minél közelebb jut korunkhoz; a német liberalizmus felemásságát, retrográd vonásait nem ismeri fel. De így is jelentős érdeme, hogy — a Bevezetőben jelzett szándéka szerint — két hiányosságot pótolt a hatalmassá duzzadt német városjogtörténetben: kisebb tartományi városok sorsát kísérte figyelemmel, éspedig egészen a legújabb kor küszöbéig. Bónis György Horváth, Pavel: Obchodné styky Levoce s Pofskom v druhej polovici XVI. storocia. Historické Studie I (1955) 105-145. old. H. tanulmánya, amely a lőcsei és más városi levéltárak anyaga mellett jelentős magyar és lengyel irodalmi anyagot is felhasznál, valójábanjóval szélesebb képet ad, mint azt címe mutatja. A Bevezetőben rámutat arra, hogy Magyarország három részre szakítása után milyen lehetőségei voltak a legnagyobb szepességi városnak, I/őcsének kereskedelme fejlesztésében. Utal arra, hogy a feudális rendszer miatt a kereskedőtőke nem tudott behatolni az iparba, helyette földbirtok vásárlására vagy nemesi rang megszerzésére használták fel, amire a Thurzó- vagy a Thököly-cs alád ad kitűnő példát. A lőcsei lakosság közt erős volt a differenciálódás, a kimutatott vagyon több mint fele 25 kereskedő, az 685