Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bónis György: Patze, Hans: Recht und Verfassung thüringischer Städte. Thüringische Archivstudien. 6. köt. Weimar, 1955. 683-685

auf ung. Boden" lesz (41, 71. old.). Érdekes, hogy a gazdasági vonatkozásban Győr 1271. évi, a bíráskodásnál Pozsony 1291. évi kiváltságlevelét is idézi (54, 90 old.), nem feledve a bécsieknek IV. Béla által biztosított kereskedelmi kiváltságait sem a magyar városokban (57. old). A könyv nagy anyagából a várkerület és a honvédelmi körzet összefüggését emelnénk ki, amely számunkra is jelentős. Az olvasóban az a benyomás támad, hogy a magyar vármegyék eredeténél gyakran (és joggal) emlegetett frank—bajor comitatus sokkal bonyolultabb és időben differenciáltabb intézmény, mint kutatásunk fel szokta tenni. A Karoling-kori várkerületeket nemegyszer germán népi várakra vezeti vissza, így a kvádokéit véli felfedezni Nyitra, Pozsony és IyUndenburg (Bfeclav) esetében. Rámutat a kölcsönhatásra a délnémet és szláv várszervezet között, a prioritás eldöntését az egyes esetekre hagyva. Kiemeli a kalandozások korának (die Ungarnzeit) a városépítésekre és a várkerületek kiterjedésére tett hatását. A német településeken túl tekintve „Nachbildungen" megjelöléssel illeti a magyar vármegyéket és a cseh kasztellániákat, ami persze túlságos leegyszerűsítése a kérdésnek (35—41. old.). Mindössze arra kívántunk itt rámutatni, hogy F. könyve a magyar kutató számára is érdekes és tanulságos olvasmány. Polgári szemlélete alapjában véve mentes az Ostforschung agresszív nacionalista vonásaitól. Bizonyára megérné a fáradságot, ha a városok külső területének kérdésére a magyar történetírás is figyelmet fordítana. Bónis György Patze, Hans: Recht und Verfassung thüringischer Städte. Thüringische Archivstudien. 6. köt. H. Böhlaus Nachf. Weimar 1955, XXIII. + 299 old. Az 1937-ben alapított Türingiai Történeti Bizottság tervbe vette a felszabadulás óta Türingia keretében egyesített 127 város jogszabályainak kiadását, s ennek során megbízta a szerzőt az egykori szász-altenburgi hercegség tíz városa okleveleinek összegyűjtésével. P. mintegy a készülő forráskiadvány bevezető tanulmányának tekinti könyvét, amely egyrészt a szükségképpen kimaradó elszórt jogtörténeti adatokat akarja hozzáférhetőkké tenni, másrészt a kiadvány olvasóit szeretné a tárgyalt városok szervezeti és jogfejlődésében eligazítani. A szerző mint altenburgi levéltáros átkutatta az ottani tartományi és a szóba jövő városi levéltárakat; a jogtörténetileg jelentős oklevelek regesztáit városonként függelékben adja. A Bevezetés után a könyv fejezetei a következő városokkal foglalkoznak: Altenburg, Eisenberg, Gössnicz, Kahla, IyUcka, Meuselwitz, Orlamünde, Ronneburg, Schmölln, Stadtroda. Súlyánál fogva egyharmad résznél több hely jut magának Altenburgnak. A tíz városnál, amennyiben az anyag megengedi, az illető fejezeten belül a következő kérdésekről 683