Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Bescape, G. C.: I sigilli dei comuni italiani nel medio evo e nell' eta moderna. Studi di paleografia, diplomatica storia e araldica in onore di Cesare Manaresi. Milano 1953. 674-676

A tatár hódítás szétrombolt szinte minden oly an orosz várost, amely az általa elfoglalt területen helyezkedett el. A pusztítások után a városok újjáépülhettek, amint újjá is épültek. Sokkal nagyobb kárt okoztak a tatárok azzal, hogy jelenlétükkel, zaklatásaikkal megakasztották a szépen megindult fejlődést, évszázadokon keresztül gátolták az orosz városok felvirágzását. Az ősi orosz városok külső képét illetően főleg az archeológia eredményeire vagyunk utalva. A városokat falak övezik, a piactéren szép kőépületek emelkednek, templomok, hidak ékesítik a várost. Természetesen nem szabad elfelejtkezni a faépületekről, mint a régi orosz építőművészet jellegzetes termékeiről. T. külön fejezeteket szentel a városi kultúrának, az írásbeliség emlékeinek, a társadalom életét szabályozó különféle jogkönyveknek, statútumoknak és a szépirodalmi jellegű írásbeli emlékeknek. B korai időszakban is lehetett már városi irodalomról beszélni Oroszországban (elég ha Novgorodra utalunk). A kötet második részében területi egységenként haladva egyenként ismerteti az orosz városokat, amely fogalom magába foglalja a város tágabb környezetét is (Kijev, Perejaszlav, Volinszk, Halics, Csernyigov, Szmolenszk, Polock, Novgorod, Rosztov, Szuzdal és Rjazan). T. igen nagy szolgálatot tett a nemzetközi várostörténeti kutatás ügyének e nagy szakértelemmel és széles látókörrel megírt könyve közreadásával. Ugy gondoljuk, a magyar kutatót is kell, hogy ösztönözze saját történelmünk még homályba burkolt kérdéseinek tisztázására. Bélay Vilmos Bascapè, G.C: I sigilli dei comuni italiani nel medio evo e nell' età moderna. Studi di paleográfia, diplomatica storia e araldica in onore di Cesare Manaresi. Dott. A. Giuffrè Editoré, Milano 1953, 59-123. old., I-VIII. tábla A szfragisztika igen régi tudományág, mégis Európa-szerte elhanyagolták a városi pecsétek feldolgozását. Pedig ez a várostörténész számára nélkülözhetetlen, hiszen a pecsét maga is történeti forrás, és a pecséthasználat változása a város jogi szerkezetének alakulásával áll kapcsolatban. Ezért érdeklődéssel vettük kezünkbe az olasz városi kommunák pecsétéiről szóló munkát. Szerzője, Bascapè, ismert olasz szfragisztikus, aki sorozatos tanulmányokban dolgozza fel az olasz pecséthasználat történetét. Első fejezetében a kommunák XII. századi oklevéladó gyakorlatából kiindulva a pecséthasználat kialakulásával foglalkozik. Kutatási körét leszűkíti Észak- és Közép-Itália városaira, csak ezek érték el a kommunák szabadságát, és ezért a szicíliai királyság városaira elszórt adatoknál többet nem találunk. Észak-Olaszországban a XII. század közepén jelennek meg a városi pecsétek (Róma 1148, Milánó 1155, Pisa 1160), ami be674