Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Bescape, G. C.: I sigilli dei comuni italiani nel medio evo e nell' eta moderna. Studi di paleografia, diplomatica storia e araldica in onore di Cesare Manaresi. Milano 1953. 674-676

illik az európai fejlődésbe is (Köln 1149, Mainz 1150). Csak a korán önállóvá lett Velence előzi meg ezeket a városokat. A század vége felé, a konstanzi béke után a felszabadult lombard városok tömegesen kezdik el a pecséthasználatot. A városi pecsétek többnyire viaszból készülnek, a bulla ritka, leginkább csak velencei területen használatos. A legtöbb pecsét kerek. A városok nagy része leoninus hexametert vésetett pecsétjére, és ezt annyira fontosnak tartották, hogy a XIII."század végétől egyes szerzők már pecsétvers gyűjteményeket állítanak össze. Ezek a köriratok — mondhatnánk jelmondatok — nem egy esetben történeti adatokat is tartalmaznak, és a pecsétképpel összekapcsolva igen gyakran forrásul szolgálnak a város jogi helyzetére. Különösen fontos a pecséttípusokkal foglalkozó fejezet. Tanulságos az a megállapítása, hogy a pecsétkép — legalábbis a pecséthasználat első századában — szinte minden esetben függ a város politikai helyzetétől. Pl. lovaspecsétet csak olyan város használt, amelyet a nemesség kormányzott. A topográfikus ábrázolás (vár, városkép, templom, híd stb.) ezzel szemben az autonómia jelképének tekinthető. A szenteket ábrázoló pecsétek már később jelennek meg, a kommunák második korszakában, s alkalmazásuk egybeesik a városi nemesség hatalmának megtörésével és a néppárt hatalomra jutásával. Ezeken kívül találunk heraldikai, szimbolikus és mitológiai elemeket tartalmazó, továbbá „beszélő" pecséteket. Közülük nem egy a város politikai helyzetével áll kapcsolatban. A császári hatalom megszilárdulása a város felett a császári sas felvételében mutatkozik, a pápai uralmat viszont Szent Péter kulcsai jelképezték. Változhat a pecsét a guelf vagy ghibellin párt hatalomra jöttével, pl. a XIII. század végén számos guelf város veszi fel pecsétjébe a párt vezetőinek tekinthető nápolyi Anjou-királyok liliomait. Ezek a típusok keverve is jelentkeznek. Az utolsó fejezet a pecsétnek a város politikai és közigazgatási életében betöltött szerepét ismerteti. Itt, szemben Németországgal, a pecsétnek nem adminisztratív, hanem állampecsét jellege domborodik ki. Eredetileg csak egy pecsétet használ a város, még az 1250. évi bolognai statútum is kimondja: „tantum unum sigillum sit in comuni", azonban már ebben az időben a városok többsége számos egyéb (s. parvum, secretum, mercationum, telonei stb.) pecséttel él. Mindegyiknek megvan a maga külön szerepe: más ügyben más pecsétet használnak. A nagypecsétre nagyon vigyáznak, csak a legfontosabb ügyekben veszik elő. Szerzőnk hatalmas anyagot gyűjtött össze, képtábláin 96 pecsét képét közli; ehhez még szövegközti ábrák is járulnak. A szövegben is találunk pecsétleírásokat. Ennek ellenére a tanulmány elolvasása után az olvasó nem érzi magát mindenben kielégítettnek. Bőségesen idézi ugyan a külföldi szakirodalmat, Ewald, Seyler, Roman stb. műveit, a kölcsönhatás vagy rokonfejlődés problémája azonban fel sem merül benne. Nem veti össze felhasznált anyagát a nem városi pecsétekkel sem, pedig a városi pecséteken látható ábrázolások nemcsak városi pecséteken tűnnek fel. Nem vizsgálja a pecsétek művészettörténeti vonatkozásait sem. A hatások és összeköttetések vizsgálata több problémát vet fel. 43* 675