Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Rózsa Miklós: Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon, 1849-1867. Iratok. Bp., 1959. 658-661

gazdasági jelleg, amelyet még a Várhegy urbánus települése és a néhány egy-kétemeletes házzal is rendelkező Víziváros iparosodottsága sem tud eléggé ellensúlyozni. A korszak bonyolult politikai és társadalmi osztályviszonyai ennek megfelelően sajátságosan jelentkeznek a számtalan ellentmondást magában hordozó Pest-Buda társadalmában. Éppen ezért örömmel kell fogadnunk minden olyan feldolgozást, gyűjteményt, kiadványt, amely ezzel a, fővárosunk fejlődése szempontjából jelentős korszakkal foglalkozik. S. az általa gyűjtött és szerkesztett forráskiadványban a korszak munkás- és parasztmozgalmaira vonatkozó legfontosabb forrásanyagot teszi közzé. Célja, hogy „a közre adott anyag tág kaput nyisson az érintett kérdések különböző szempontú, más-más összefüggést kereső vizsgálatához". A budapesti várostörténész — s így jelen ismertetés is — a kiadványt abból a szempontból vizsgálja, hogy belőle saját tárgya javára mit és mennyit meríthet. A kiadvány — mint a Bevezetésben olvashatjuk — az Országos Levéltár abszolutizmuskori kormányhatósági levéltárainak (amelyek anyagáról ugyancsak a szerző által készített és még 1952-ben kiadott alapleltár tájékoztat) az idők folyamán elég nagymértékben hiányossá vált iratai rendszeres átkutatása alapján, 370 munkás- és parasztmozgalmakra vonatkozó iratot foglal magában. A gyűjtemény időbeli határa az osztrák katonai megszállás kezdete és a kiegyezés. A közel két évtizednyi időn belül a szerző hat periódust határoz meg, s ezeknek megfelelően osztotta részekre gyűjteményét. Az egyes részeken bélül külön fejezetben közli az adott periódus társadalmi-gazdasági viszonyaira, külön a munkásmozgalmakra és külön a parasztmozgalmakra vonatkozó iratokat. A kötet regeszta-kötet, s ennek megfelelően az olvasó az iratoknak általában nem teljes eredeti szövegét, hanem csak bő tartalmi kivonatát kapja, több helyen szövegközti idézetekkel, sőt ahol szükségesnek látszott, azoknak az igazgatási aktusoknak ismertetésével, amelyek a közölt irat anyagára vonatkozóan a gyűjteményben nem szereplő forrásból voltak megállapíthatók. A regeszta-jelleggel a szerző biztosítani kívánta, hogy a korra jellemző bürokráciának megfelelően sokszor nehézkes stílusú, gyakran terjengős és túlnyomórészt német nyelvű szövegek a német nyelvben nem jártas olvasók számára is könnyebben hozzáférhetők legyenek. Az így jelentkező tartalmi csonkítás természetesen hátrányt jelent a várostörténésznek, akit a nem közvetlenül a gyűjtemény címe szerinti tárgyra vonatkozó adatok — témája szempontjából — adott esetben talán jobban érdekelhetnek. B hiány pótlását megkönnyíti az irat pontos lelőhelyét tartalmazó jelzet megadása. A levéltári fondók rövidített jelzésein a Rövidítések jegyzéke igazít el. — A kötet használatát Helynév-, Személynév-, valamint Tárgymutató könnyíti meg. A gyűjteményben nagy számban találunk olyan adatokat, amelyek pesti, budai, óbudai vonatkozásúak. Knnek megfelelően a fővárosi gazdaság- és társadalomtörténet kutatói — természetesen a gyűjtemény 42* 659