Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Rózsa Miklós: Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon, 1849-1867. Iratok. Bp., 1959. 658-661

címéből kitűnő tárgykör határai között— elég nagy számban találnak forrásértékű adatokat. A budapesti várostörténész a közzétett iratok közül a legtöbbet az iparosok egyletalakításaira vonatkozó iratokból hasznosíthat. A gyűjtemény magába foglalja a budai ácslegények 1851. évi a budai kőműves- és kőfaragólegények 1852. évi a budai kartonnyomók és formavésnökök 1851. évi egyletalakítási kísérletére vonatkozó iratokat. A pesti nyomdászegylet feloszlatására vonatkozó iratközlések közt találjuk Heckenast Gusztáv nyomdatulajdonosnak az egylettel kapcsolatos, a pesti rendőrigazgatóságon tett vallomásáról készült jegyzőkönyvet. 1855-ben hagyták jóvá a pest-budai katolikus mesterlegények társulatának alapszabályait. Ezzel kapcsolatban Scitovszki hercegprímásnak az alapítással kapcsolatos kérvényét közli a gyűjtemény. Az abszolutizmus szervei élénk figyelemmel kísértek minden egyleti tevékenységét. Ennek köszönhetünk egy, az 1855-ben Pest-Budán fennállott munkásegyletekről készült jegyzéket, amely ezeknek taglétszámát és vagyonának összegét is tartalmazza. Eszerint a gőzhengermalmi munkásoknak, az ácslegényeknek, a kőmúveslegényéknek, az óbudai hajógyári asztalosoknak, a hajógyári lakatosoknak, ácslegényeknek, hajókovácsoknak és a Dunagőzhajózási Társaság gépészeinek, valamint a timárlegényeknek volt önsegélyező egyesületük. Az utolsó közzétett irat mellékletéből az 1867. évi egyletek kimutatását kapjuk. Az iratokból kitűnik, hogy a kézművesiparban dolgozó pest-budai mesterlegények közül némely iparághoz tartozók már 1848 előtt alakítottak egyleteket. A cipészlegények 1848 előtti mozgalmára vonatkozóan Mérei Gyulának A magyar céhrendszer 1848 előtt c. tanulmánya (Századok, 1948) mintegy folytatásaképpen találunk adatokat a Talléregyletek feloszlatásáról szóló iratközlésből. A pesti dohánygyári munkásnők 1851. évi sztrájkjával kapcsolatban Prottmann városkapitány által adott jelentésből a munkásnők munkabérére vonatkozó adatokat kapunk. Egy másik iratból tudjuk meg, hogy a budai ácslegények közül a legtöbben az Országúton laktak. A helyzet- és hangulat jelentésekből is meríthetünk fővárosi vonatkozású adatokat, ezek azonban a helyzet mindenre kiterjedő megismerése érdekében kiegészítésre szorulnak, mert a szerző — mint a Bevezetőben mondja — csak az „alsóbb néposztályok" magatartására, hangulatára vonatkozó részeket, s ezeknek is csak kivonatát adja. Az 1866. május 23—24-én beállott fagynak és az azt követő aszálynak Budára gyakorolt közvetlen hatásáról értesülünk a 211/d szám alatt közölt iratból. Ezt, mint az akkori Buda egyik legakutabb problémájára rávilágítót, szó szerinti idézetben tartjuk érdemesnek ismertetni: ,,A napokban egy tekintélyes küldöttség jelent meg előttem (Senynyei Pál tárnokmester előtt) a budai polgárság részéről, mely előadván a 660