Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Kubinyi András: Győrffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára. Bp., 1959. 639-640

KÖNYVISMERTETÉSEK Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Kurszán és Kurszán vára. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára. Akadémiai Kiadó, Bp. 1959, 168 old. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtára sorozat új kötete Gy. két régebben megjelent tanulmányát tartalmazza. A Kurszán-cikk a Bud. Rég. XVI. kötetében, a másik értekezés a Századok 1958-as évfolyamában jelent meg. Mindkét cikk már megjelenésekor nagy feltűnést keltett, mert számos, az eddigi tudományos közvéleménnyel ellentétes megállapítást tartalmazott. Budapest történetére nézve a Kurszán váráról szóló cikk az utóbbi évek egyik legnagyobb nyereségét jelenti. Gy. munkáinak általában, de különösen ennek a két tanulmánynak jellemzője, bogy közismert tények új csoportosításával érthetővé válnak az eddig megmagyarázhatatlan történeti jelenségek. Módszertanilag is követésre méltó módon elemzi és választja szét a forrásokat, és részben ennek alapján, részben gazdag külföldi analógiák bemutatásával bizonyítja nemcsak azt, hogy nálunk is, akár a többi lovasnomád népnél, élt a kettős királyság intézménye, hanem így sikerül Kurszánt^ a kendével, Árpádot a gyulával azonosítania. Nem egy forrás említi Óbudán Kurszán várát. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ország szívét a honfoglaláskor a kende nemzetsége szállta meg, székhelye itt, Óbudán volt. Kurszán halála után Árpád vette át a főhatalmat, s ezzel együtt Óbudát is. Gy. Kurszán várát a Nagyszombat utcai egykori római amfiteátrumban határozza meg. Tény tehát, hogy Óbuda a honfoglaláskor fejedelmi székhely volt, és ez igen fontos a város története szempontjából. A másik tanulmány eredményekben oly gazdag, hogy nincs módunkban ebben a rövid ismertetésben minden kérdést érinteni. Várostörténeti szempontból azt kell kiemelnünk, hogy Gy. rámutat: — szemben az eddigi felfogással — a magyarság nem idegenkedett a váraktól. A vármegyék eredetileg az egyes nemzetségek szállásterületei voltak, a vár pedig a nemzetségfő székhelye. István király idejében az államhatalom kisajátítja a megye területének egy részét, a várba királyi ispánt helyez, a vár köré pedig katonai elemeket telepít. Kétségtelen, hogy ez az elmélet részben ellentétben áll a vármegyerendszer szláv eredetét valló felfogással és nyüván még sok vitára fog alkalmat adni. Mindenesetre nem egy vár639