Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Lőrincz Zsuzsa: Adatok a katolikus egyház társadalomszervező tevékenységéhez Budapesten, 1919-1944 = Dannye k socialno-organizatorskoj deâtel'nosti katoličeskoj cerkvi v Budapešte, 1919-1944 gg. 583-606

keresztül akartak hatni a szülőkre; és néha megfelelő sikerrel állították szembe a könnyen befolyásolható gyermeket szüleivel.

30 A Katolikus Akció 1935. márciusi száma azt kívánja: az egyházközségek mondják ki határozatban, hogy „a vezetésben csak az vehet részt becsülettel, aki elsősorban kifejezetten katolikus lapot járat". De ez nem elegendő, „a határozat kimondásának szerezzenek érvényt. E célból 2 hónappal a határozathozatal után az egyházközség vezetősége nyugta felmutatásával, vagy becsületszóval, bizonyítsa be, hogy tényleg katolikus lapot járat." Nyíltan beszéltek arról, hogy ki kell pellengérezni azt a katolikust, aki nem az általuk jónak tartott lapokat olvassa, hanem a „destruktív" sajtót. Az egyház nagyon sokat bajlódott sajtója terjesztésével, de azért helytelen lenne arra gondolnunk, hogy ez újságoknak semmi hatásuk nem Volt. Nem becsülhetjük le a sajtó társadalomformáló erejét a kispolgárság irányában. Abban, hogy ez a kispolgárság tömegeiben végig az állam támaszának bizonyult, minden valószínűség szerint nagy része Volt ezeknek az újságoknak. Más a helyzet a munkásosztálynál. A budapesti munkások körében soha nem volt népszerű a klérus, így lapjai sem, áz egyház nem is tudott soha a munkáslakta kerületekben komoly eredményt elérni. De nemcsak az egyes osztályokra más és más az egyházi sajtó hatása, hanem más a korszak egyes időszakaiban is. A 20-as években egyre erősödik olvasottságuk, hogy a 30-as évek felé csökkenjen és még nehezebbé váljon terjesztésük a 40-es évek elején. Az olvasottság, a társadalomformáló erő kérdése összefügg azzal, hogy mit képviseltek a lapok, milyen mondanivalójuk volt a tömegek számára. Bs ez a mondanivaló meddig volt bizonyos mértékig elfogadható még a kispolgári tömegek számára is. A vesztett háború után könnyű volt elhitetni és jóleső érzést kelteni azzal, hogy a kis Magyarország népének elhivatottsága van Európa védelmében, az őt környező népek felett. Könnyen talajra talál a nacionalista, soviniszta elmélet, a kultúrfölény propagálása. Könnyű volt a gazdasági bajokat teljes egészében Trianonnal magyarázni. Ebbe a propagandába kapcsolódott be az egyház is lapjain keresztül, és a 20-as években meg is volt a várt sikere. A háború után, a véres, ellenforradalom után az egyház az osztálybékét hirdette. Osztálybéke alatt egyszerűen a kizsákmányolásba való beletörődést értették. Nyugalmat és békét hirdettek, hogy ugyanakkor annál nagyobb erővel törjön fel a propagandából a kommunistaellenesség; a fiatal szovjet állam iránti gyűlölet. Ezt az ideológiát kiegészítette a 20-as évek elején az antiszemita propaganda. Érdekes azonban figyelemmel kísérni a sajtó irányvonalának további alakulását. 1933-ban az Új Nemzedék lelkes cikkekben üdvözli Hitler uralomrajutását:

31 „Minden látszat arra vall, hogy a németség két önálló állami életet élő csoportja külön-külön és egy időben megtalálta a maga 601