Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

zatlanul az elektrotechnikai ipar játszotta a vezető szerepet. Az elektrotechnikai ipar a 20-as években jelentős fejlődést ért el Magyarországon. A kevés nyersanyagot igénylő, munkaigényes, s már nagy hagyományokkal és nemzetközi piacokkal rendelkező iparág számára a változott viszonyok kedvező fejlődési feltételeket teremtettek. Az iparág reprezentatív vállalata változatlanul az újpesti Egyesült Izzó volt. A gyár a világháború után korábbi termelési hagyományaival és technikai megalapozottságával folytatta a munkát. A Wolfram-lámpa szabadalom még nem járt le, s ez további előnyöket biztosított a vállalatnak. 1921-ben a vállalattal már korábban is kapcsolatban álló General Electric amerikai villamossági tröszt megszerezte a gyár részvényeinek 16%-át» Az érdekeltség átengedése fejében a gyár néhány amerikai szabadalmat kapott. Az amerikai villamossági cég a háború éveiben magához ragadta a technikai elsőséget, s az Izzó ezekben az években igyekezett behozni elmaradását. A gyártási folyamatokat automatizálják, új gyártási eljárásokat alkalmaznak. Ekkor állítja fel a gyár — ugyancsak Újpesten — a világviszonylatban is magas színvonalú, modern kutatólaboratóriumát. A háború utolsó éveitől kezdve kikísérletezett elektroncső gyártására 1922-ben új osztályt állított fel a gyár, s technikai felkészültségére alapozva helyt tudott állni a nemzetközi versenyben. Az 1926 és 1928 között legmagasabb pontjára emelkedett termelés nagy részét export útján értékesítették. A nemzetközi piacot a kartell-egyezményre lépő Egyesült Izzó, a holland Philipsés a német Telefunken-cég uralta.

58 Az Egyesült Izzó telefonosztálya 1927-ben önálló vállalattá alakult. Az új üzem részvénytöbbsége az amerikai Standard Electric Co. kezébe került, s a gyár a Standard Villamossági Rt. nevet vette fel. A több száz munkással dolgozó vállalat igen nagyarányú, s jórészt exporttermelést folytatott. A bukaresti telefonközpont elkészítése mellett telefon- és távíróexport tevékenysége különösen a Balkán és a környező országok felé irányult. A nehézipar vonatkozásában még a BAMERT (Bányagépek és Mechanikai Szállítóberendezések Gyára Rt.) megalakulásáról kell számot adni. Változatlanul erős volt az újpesti bútor- és bőripar is. 1930-ban 19 faipari és 16 bőripari üzem működött. Ezek között továbbra is a Wolfnerés a Mauthner-bőrgyár játszotta a legnagyobb szerepet. A vegyészeti ipar fejlődését ugyancsak a meglevő vállalatok további kiépülése mozdította elő. A Chinoin-gyár ezekre az évekre már több száz munkást foglalkoztató középüzemmé fejlődött. Működött már a Baederféle illatszergyár is. A 20-as évek ipari fejlődésének súlypontját azonban Újpesten a textilipar gyors térhódítása jelentette. A korábbi egyetlen jelentős textilgyár, a Hitelbank érdekkörébe tartozó Magyar Pamutipar Rt. rohamosan fejlesztette üzemeit, a textiltermelés minden ágazatát meghonosította, s 1927-ben az ismételt üzembővítések után 52 000 fonóorsóval és 1000 szövőszékkel működött. A vállalat a rongyhulladék feldolgozására ezekben az években szerezte meg a Magyar Vigognefonó ugyancsak újpesti üzemét. 562