Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
pénzverés nemcsak az Árpád-házi, hanem Anjou-királyaink alatt is féltve őrzött regálejog volt, s a partikuláris pénzveréshez szokott freisingi Otto csodálkozását méltán felkeltette. A pénzverőkamarák természetesen a városokban nyertek elhelyezést, a legkorábbi talán Esztergomban, az ország gazdasági székhelyén. Ilyen értelemben volt kapcsolat a városok és a pénzverés között, akár Budát, akár Kassát vesszük figyelembe. De az a nyugat-európai területen általános elv, hogy a vásártartás jogával együtt a városok a pénzverés jogát is megkapják és a királyitól eltérő árfolyamú pénzt vernek, a középkori Magyarországon a XIV. században csak Budán fordult elő 1311 és 1357 között. Nem ismerünk olyan kiváltságlevelet, amely Budát erre felhatalmazta volna, ilyennek még a nyoma sem maradt fenn. Talán ez a fél századon át tartó dicsőség a III. András utáni zavaros időkre visszavezethető tényleges, de jogilag kodifikálatlan kiváltság következménye volt. 262 Pozsony (1430) és Kassa (1468) kiváltsága már a XV. század folyamán keletkezett és nem városi, hanem a város által vert királyi pénz verésére vonatkozott. 263 * A pénzverésre vonatkozó privilégiumok ismertetésével végére értünk a Városi gazdasági kiváltságokra vonatkozó rendelkezéseknek. Az egyes kiváltságok tárgyalásánál rámutattunk az oklevelekből kiolvasható fejlődésre, igyekeztünk a fejlődés kronológiáját is megállapítani. Azt hisszük, itt az ideje, hogy valamennyi eddig tárgyalt gazdasági kiváltság összefoglalásával megrajzoljuk azt az általános képet, amely a városoknak a privilégiumokból kihámozható fejlődését állítja elénk. Alapjában véve a kiváltságlevelek gazdasági intézkedései két tárgykörre bonthatók fel: a kereskedelemmel és az úrbéri intézkedésekkel kapcsolatos tárgykörre. A kereskedelmi kiváltságok terén a XIII. század dereka és a XIV. század dereka közt a privilégiumok lényeges változást mutatnak. Ennek a változásnak megnyilvánulása az, hogy kiváltságlevelekben utoljára 1291-ben van szó hetivásárról, hogy az országos vásár intézménye a XIII. század második felében Fehérvárott és Budán alakult ki, majd a XIV. század első felében nagy kereskedővárosainkban általánossá vált, hogy a XIII. századi csupán pro forma adományozott árumegállító jogot a XIV. század elején a tényleges árumegállítást megindító privilégiumok váltják fel, s hogy a XIV. század második negyedében újra feléledt a korábban csak Esztergommal kapcsolatos ismert útkényszer. A változás lényegére már fentebb rámutattunk, amikor felhívtuk a figyelmet az ország kereskedelmi életének változására. A XIII. század folyamán erősen fellendülő külkereskedelmünknek új elosztóhelyekre volt szüksége és országos vásárokra, amelyek egyszerre nagy mennyiségű áru elhelyezését tették lehetővé. Tegyük most ehhez hozzá, hogy a XIII— — XIV. században fellendülő kereskedelmi életnek a városok szempontjából az volt a következménye, hogy a városok egy része mint kereskedelmi központ megerősödött, kialakult felvevő területe. A fejlődés 55
