Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
ebben az időben olyan gyors ütemű volt, hogy még úgyszólván sehol sincs szó az idegenek kereskedelmének korlátozásáról. Csak az osztrák határ mentén fekvő Vasváron látszik indokoltnak az idegenek nagykereskedelmének kikényszerítése. Szatmáron és Gölnicbányán ez csupán valamilyen idegen minta utánzása lehetett, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi helyen komoly formában a korlátozást csak a XIV. század végén ismételték meg 264 A változás nemcsak az ország kereskedelmét érintette, hanem magukat a városokat is. A bevezetésben ismertetett „első fejezet "-tel szemben nagymérvű átrendezés következett be. A régi kereskedelmi központok tekintélyes része hanyatlásnak indult. A fentiekben a legkirívóbb és legismertebb példára, Esztergomra hivatkoztunk. De ha emlékeztetünk arra, hogy a XI—XII. században valamennyi megyeszékhelyen tartottak vásárt, akkor Esztergom, Pest és Óbuda mellett nyugodtan felsorolhatjuk a jelentéktelenné vált Barsot, Komáromot és Somogyvárt is. Az átrendeződés folyamán Fehérvár és Buda került a városok élére, őket Sopron, Pozsony és Kassa követte. Az átalakulás hatásaként az új nagy kereskedelmi központokban már nem a király kezében volt a kereskedelem irányítása, hanem a városokéban. A városok kereskedelmi szervezete, szokásai játszottak most már döntő szerepet. Az egész fejlődésnek jellemző vonása az, hogy az egész országban egységesen és igen gyors ütemben zajlik le. A forum liberum intézményét kialakulása után azonos formákban veszik át városaink, s Buda és Sárospatak kivételével nincs olyan városunk, amely ne rendelkezne szabad hetivásárral. 265 Az országos vásár intézménye ugyanilyen gyorsan és egységesen lép fel valamennyi nagy, majd a XIV. század végén kisebb városunkban is. A másik jellemző vonása az, hogy a kereskedelmi életben a város összeforr környezetével. A XIV. századra a hetivásárok által meghatározott kis körzetek olyannyira kialakultak, hogy a hetivásárokról a városprivilégiumok már nem is beszélnek. Vezető nagy városaink, elsősorban Buda, Fehérvár, Sopron, Pozsony és Kassa pedig összekapcsolódtak távolabbi környezetükkel, az országos vásárokon megjelenő külföldi üzlettársakkal is. A XIII. század közepén indult meg a fejlődés az úrbéri szolgáltatásoknak, és a földesúri haszonvételeknek a városi polgárok részére történő átadása terén is. Ennek a fejlődésnek megnyilvánulásaival találkoztunk, amikor megállapítottuk, hogy a XIII. század közepén születnek meg az első teljes felmentések a földbér alól, hogy a város határán belüli erdőhasználatról 1291 után már nincs szó, hogy a szabad végrendelkezés is csak a XIII. században volt említésre méltó kiváltság, s hogy a descensus átalakulásának első nyomával is 1291-ben találkozunk. A gazdasági fejlődés itt a pénzgazdálkodás felé haladt és kialakította azt a közösséget, amely maga gyakorolta a földesúri jogokat saját területén. Amig a régi királyi birtokok túlnyomó része lassan magánföldesúri faluvá süllyedt, a városokkal szemben a király inkább az ország legfőbb urának szerepét játszotta, de nem a földesúrét. Az előző korszakhoz, 56
