Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

városok erősen kisvárosi jellegűek, kulturális téren is igen elmaradottak voltak. Ehhez azután hatványozó tényezőként járult a gazdasági központ szerepéből adódó vonzóerő. Budapesten voltak a gazdasági élet intézésével foglalkozó szervek — minisztériumok, amelyek pl. az állami ipartámogatással, a vállalatoknak nyújtandó támogatások, szubvencióik kiutalásával foglalkoztak stb. —, itt működött az ország egyetlen áru- és értéktőzsdéje, s így sajátos módon minden lényegesebb vidéki vállalat, sőt helyhez kötött bányatársaság is budapesti székhellyel létesült, s a vidéki üzemek mellett budapesti központot tartott fenn (Rimamurányi Vasmű, Magyar Általános Kőszénbánya, Salgótarjáni Kőszénbánya stb.). A kialakuló kartellszervezetek és szindikátusok ugyancsak a fővárosban tartottak fenn irodát vagy eladási szerveket. Budapest legfőbb vonzó hatását azonban, a fővárosi gyáripar hatalmas arányú kiépülését és a város ehhez kapcsolódó fejlődését a természeti, gazdasági és társadalmi tényezők együttes hatása alakította ki. Kzek a tényezők olyan szoros összefüggésben, kölcsönös egymásrahatásban állnak, hogy szétválasztásuk aligha lehetséges. A gazdasági fejlődés számára rendkívül kedvező volt már a főváros földrajzi fekvése is. Az ország középpontjában elhelyezkedő, a különböző tájegységek találkozási pontján és a Duna útvonalán fekvő település eleve alkalmas volt arra, hogy ipari gócponttá fejlődjék. Budapest középponti fekvését a magyar közlekedési rendszer még csak alátámasztotta; az út- és vasúthálózat és ezen belül a nemzetközi vasútvonalak középpontja a főváros volt, s a dunai víziút a víziközlekedésben is vezető szerepet biztosított Budapestnek. A különböző ipari és mezőgazdasági nyersanyagok külföldről és belföldről egyaránt rendkívül gyorsan és könnyen jutottak el a fővárosba, ahonnan igen kedvező elosztási, továbbítási lehetőség is volt. Budapest a közlekedési rendszer révén átlagosan közelebb volt a nyersanyagforrásokhoz, mint a legtöbb vidéki város. Bzzel kapcsolatban említést érdemel a szénterületek közeli fekvése; a 30 km-re fekvő Dorog, az 80 km-re fekvő Tatabánya, ahol a szénkincs feltárása éppen a századforduló körül vesz nagy lendületet, s a vasút révén ugyancsak közel fekvő Salgótarján a fővárosi ipar olcsó szénellátását biztosította. A természeti feltételek külön előnyeként kell kiemelni, hogy a Duna vonala nemcsak mint víziút játszott szerepet a főváros fejlődésében, hanem kedvező feltételeket teremtett a magas vízigényű elektromos,- bőr-, sör-, papír- és vegyipar számára.

2 A tőkés fejlődés eredményeként — s ez a további iparosodás fontos feltétele volt — Budapest vált az ország legfontosabb piacává. A létrejövő, illetve fejlődő gyárak rendkívül szélesmunkaerő-piacra építhettek. Az iparban elhelyezkedést kereső tömegek állandó hullámokban özönlöttek a főváros felé, állandó munkaerőkínálatot teremtve. A vidékkel ellentétben a Budapesten létesülő gyár könnyűszerrel találta meg a legkülönbözőbb szakmájú tanult munkások és a tanulatlan munkaerősz ükséges tömegét. A tőkések Budapesten megtakaríthatták, a vidéken sok esetben szükségessé váló munkástelepítés költségeit is. 536