Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

összes úszóegységek mennyiségét, mert sem Hartmann összes építkezése, sem a fiumei, belga és prágai telep építései nem szerepeltek benne. Sok orosz megrendelő fordul elő a XIX. század utolsó és a XX. század első éveiben, de az 1905-ös év eseményei az orosz megrendelések elmaradását okozzák. Ezenkívül uszályokat építtet továbbra a Délnémet Hajózási Társulat és — bár igen ritkán — belföldi magán megrendelők jelentkeznek. Ezekben az években indul meg nagyobb méretekben nemzetközi vállalatok részére a tankuszályok gyártása is. Jelentős működést nem tudnak kifejteni a válság következtében a gyár más osztályai sem. A géposztályon főleg stabil gőzgépek tervezése és gyártása folyik, 1903-tól pedig egy külfölddel kötött licencia szerződés alapján megkezdődött a nagy teljesítményű Diesel-motorok építése. Ezen a téren Magyarország a második a világon, minden szakember merésznek ítélte ezt a vállalkozást, és valóban, a feljegyzések ezekből az évekből egyenlőre több sikertelen, mint sikeres kísérletről számolnak be. De a jól bevált gépek igen kitűnően használhatók, ezek közé tartoztak a fiumei hajógyár részére készített 300 és 600 LE gépek, amelyeknél nagyobbak 1945-ig nem épültek Magyarországon.

84 1903-ból maradt fenn első ízben az egyesült újpesti hajógyárról készült legrégebbi helyszínrajz, amelynek alapján a vállalat épületei a következőképpen helyezkedtek el: a Meder utcától észak felé haladva a Duna-part közelében állt a ma is meglevő igazgatósági épület, tőle északabbra a hajókovácsmúhely. Közöttük és a Váci út között feküdt a gépműhely, a kazánház és a vasúti kocsi kovácsműhely, tovább észak felé állt a vasúti kocsi lakatosműhely és az asztalosműhely. Ezután következett a Duna-part felőli oldalon a vasúti kocsi szereidé, a körvasút töltése és a szereidé között az 1897-ben épített öntöde. A prágaiak és Danubius régi telepének végét a vasúti kocsi fényező jelölte. Ezután üres telkek területek el, elvétve egy-egy faraktárral és az ácsműhellyel. A régi Hartmann—Schoenichen-féle telep határán, ahol a körvasút töltése kifordult a gyártelepről és keresztülhaladt a Váci úton, kezdődtek a tulajdonképpeni hajógyári épületek mint a daruműhely, a nagygép-, kovács-, a bordahajlító- és a gépasztalos-műhelyek. A Jutagyárral szemközt, a Váci út bal oldalán állt a második igazgatósági épület, az egykori Hartmannféle irodaház, a második kazánkovács-műhely és a második kazánház. Ebből látható, hogy a hajóépítés a régi Schoenichen—Hartmann-féle telepek egy részén folyt, a régi prágai Danubius-telepen főleg gép- és vagongyártással foglalkoztak.

86 1906-ig változás nélkül folyt az üzem élete, a megrendelések száma lassan újból emelkedett, mégis egy újabb külső esemény, mely a vállalati részvényeket birtokló bankok nagyobb profitszerző törekvései nyomában keletkezett, újból megváltoztatta az üzem életét és nevét. Külső kezdeményezésre az eddig főleg békés célokat szolgáló hajók építésével a vállalat csaknem teljesen felhagyva, rátért a nagyobb profitot biztosító hadihajó építésekre, s ezzel kapcsolatban a név is megváltozott, a Danubius Hajó és Gépgyár Részvénytársaság nevet vette fel, elhagyva a régi alapítók, Hartmann és Schoenichen nevét. 524