Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

pénzre volt szükség. A Iyeszámítolóbank, hogy megossza a kockázatot és biztosabban szerezze meg profitját, új pénzestársakat keresett. Ekkor kapcsolódott be a Hitelbank a hajóépítésbe. Most, hogy létrejött az MFTR, azonnal megjelentek a Hitelbank emberei a színen és biztosították a szükséges pénzt, mivel úgy látták, hogy a magyar hajózási vállalatnak sikere lesz, márcsak az állami támogatás miatt is. Hajózási vállalatokhoz hajók kellenek, s mintán ekkor még nem volt lehetőség az 1890-ben megalakult Danubius hajógyárnál való bekapcsolódásra, ezért felajánlották a Leszámítolóbanknak a hajógyár részvénytársasággá alapításában a közreműködést azáltal, hogy az új kibocsátású részvénytőkéből bizonyos hányad átvételét vállalták.

80 A MFTR-hajóépítések oroszlánrészét a Schoenichen—Hartmann-hajógyár szerezte meg, amennyiben elkészített négy nagy személyszállító termesgőzöst (Ferenc József, Erzsébet királyné, Széchenyi István, Deák Ferenc), és négy csavaros vontatógőzöst (Hernád, Garam, Latorca, Zagyva). Ezeken kívül 61 különböző teherbírású uszályt és öt kikötőpontont. A hajóbejegyzési lajstrom adatai szerint az egyesült vállalatok hét éves fennállásuk alatt összesen 240 különféle úszótárgyat építettek. A korábbi évekhez képest a hajómegrendelők között bizonyos változás következett be: csökkent a külföldiek száma és most a belföldiek jutottak túlsúlyba, dominálóvá váltak a hajógyárak életében a belföldi megrendelések.

81 A MFTR-munkák elvégzésénél vetődött fel először a két nagy hajógyár összeolvadásának terve, és ez annál inkább megvalósíthatónak látszott, mert a Danubius hajógyár alapító bankja, a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank visszavonult és átengedte a hegemóniát a Hitelbanknak, amelynek ezáltal jelentős, a részesedése mindkét hajógyárban. Az 1896. évi Milléniumi Kiállításon a két vállalat még külön szerepel, de az első MFTR-rendelések átadása már az egyesült vállalat nevében történt. 1896. április 2-án ült össze a Schoenichen—

Hartmann Részvénytársaság rendkívüli közgyűlése, ahol Berzeviczy Albert elnök a részvényesek elé tárta a két vállalat összeolvadásának tervét. Hangoztatta, hogy bár a Schoenichen—Hartmann-féle hajógyár rentabilisés megrendelésekkel bőven ellátott, mégis állandóan tárgyalásokat folytatott az igazgatóság a két hajógyár egybevonásáról, mert ez által kevesebb beruházás és költség, valamint adminisztrációs terhek mellett versenyképesebb termelést lehet folytatni. Az egyesülésnek akadálya eddig mindössze az volt, hogy a két vállalat nem tudott megegyezni a feltételekben — mondotta. Most azonban ez sikerült, és a közgyűlés is egyhangúan elfogadta az egyesülés feltételeit. Elhatározták, hogy a Schoenichen— Hartmann olvad be a Danubiusba, de a vállalat nevében mindkét telep elnevezése ott lesz, továbbá, hogy a Schoenichen—Hartmann-részvényeket cserélik át Danubius részvényekre oly módon, hogy a Danubius alaptőkéjét 3 millió forintra emelik. Minthogy a két bank megegyezett és a kisrészvényesek formális jóváhagyása is megvolt, létrejött a legfontosabb fúzió az újpesti hajógyárak között, és ezáltal egyesültek, integrálódtak a termelő erők, a hajóépítő tapasztalatok és a sokoldalról összehordott 522