Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

ségileg szolgálták a termelés emelését, hanem elsősorban új munkaeszközökkel és termelési módszerekkel törekedtek céljuk felé: egyszóval új eljárásokkal nagyobb, de kisebb költségekkel járó termelést kívántak folytatni. Ezekben az években váltja fel a korábbi kézi megmunkálást fokozatosan előrehaladva az egyes gyártási területeken a gépi megmunkálás és összeszerelés módszere. Ezt az átváltozást elsősorban gazdasági ér dekek hozták létre, de a technika előrehaladása nélkül ez az átállás nem lett volna lehetséges. A gépgyárak új, gazdaságosan működő szerszámgépeket hoztak piacra, megjelentek a radiál-fúrógépek, a lemezegyengető hengerek, a hajóépítésben használható sajtoló gépek, villanyfúrógépek, táblaollók, a peremező gépek, amelyek mind a gyorsabb, pontosabb munkavégzést tették lehetővé. A Danubius felszerelését nagymértékben új gépekből állították össze, és az új gépek bevezetésével kapcsolatban kialakult új termelési módszer fokozatosan tért hódít a másik hajógyárban is, úgyhogy a századforduló után nagyüzemi mértékben folyó termelésről beszélhetünk az újpesti hajóépítésben, s ennek megvalósításában a kezdeményező szerep kétségtelenül a Danubius gyárat illeti meg.

77 * Schoenichen és Hartmann halála (1889) után családjuk tagjai vezetik tovább a két telepet és az a céljuk, hogy legalább a tulajdonosok életében megkezdett építkezéseket és elvállalt munkákat befejezzék. Hartmann gyárát legidősebb fia, János vezeti, Schoenichen üzemét pedig felesége, a győri születésű Pfannl Terézia. Alig egy évvel az alapítók halála után az utódok látták, hogy nem képesek megbirkózni a vállalt feladatokkal. A pénzügyi és egyéb természetű bajok sokasága megérleli kennük azt az elhatározást, hogy eladják üzemüket. Vevő rövidesen akadt, mégpedig a Magyar leszámítoló- és Pénzváltó Bank képviseletében. A Hartmann-gyárra vonatkozó megállapodást 1890. szeptember 30-án, Schoenichenére vonatkozóan már szeptember 25-én megkötötték. Hartmann gyáráért, valamint a név és cím kizárólagos használatáért 120 000 forintot fizettek, de a még építésben levő egy átkelési hajóra, egy személyszállító hajóra és öt uszályhajóra a megálllapodás nem vonatkozott, azokat a család szabadon elszállíthatta. Schoenichen gyáráért, a név és cím kizárólagos használatáért, valamint az ott építés alatt álló hajókért összesen 201 000 forintot fizetett a bank. A műszaki vezetésben és a munkáslétszámban a tulajdonoscsere nem okozott változást, csupán a két gyár közötti kerítést bontották le és a hajóépítés folytatódhatott.

78 Az egyesült hajógyár működésének első éveiben bekapcsolódott banktőke kétségtelenül jelentős mértékben fellendítette a hajóépítést. A hajógyártáshoz évről évre egyre nagyobb mértékben fűződő magas technikai követelmények mindinkább nagyobb pénztőkék bevonását igényelték, amit a magánvállalatok nem voltak képesek előteremteni s emiatt az a veszély fenyegetett, hogy készítményeik elmaradnak a külföldi hajók mögött mind technikai, mind egyéb tekintetben. Ebből a 520