Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
őrlő üzeme, Schneider kötélgyára, Zarzetzky gyufagyára, Spitzer keményítő telepe, Neuschloss és Iyord gőzfűrészdéje, a Pannónia Gőzmalom, az Első Magyar Szeszfinomító stb. Hiteles adatok szerint az újpesti és a külső-lipótvárosi telkeken létesített gyárak munkáslétszáma meghaladta a 2000 embert. 40 A Stabilimento hajógyárába igyekvők leszállva a lóvasútról, elsősorban egy nagy faépületet figyelhettek meg, amely a legrégibb épület volt a vállalat telepén. Bnnek az emeletes épületnek a földszintjén volt a gépműhely, a legújabb eszterga-, fúró- és gyalugépekkel, valamint a gépmintázó terem. Az emeleten helyezték el a rajztermet és a rajztárat. A főépület mellett állt az a szín, ahol a vasolló és a vaslyukasztó gépek voltak, ennek szomszédságában a „friss tűz", ahol az új hajók vasbordáit tüzesítették és hajlították nagy öntöttvas pörölyökön. Bgy távolabbi faépületben helyezték el a fürészgépeket, valamint a bádogos- és kazánműhelyt. A bejárattól jobbra a téglaépületben voltak az igazgatói és gyárirodák, ezek mellett az asztalosmühely. A gyárban 1868 tavaszán 600 állandó munkás dolgozott, nagyobb szállításoknál, sürgős munkáknál pedig még 100—150 napszámost is felvettek. A munkások többsége Újpesten lakott, de sokan az Óbudai Hajógyárból szegődtek át ide, a magasabb kereset és jobb bánásmód miatt, a ezek naponta Óbudáról jártak át. Ugyancsak reggelenként a lóvasút Pestről hozott ki több munkást. A munkaidő napi 12 óra volt. 41 A gyárban a Budapest és Fiume gőzösökön kívül 1868 tavaszáig két teherhajó, egyenként 18 000, és három hajó egyenként 10 000 mérő gabona hordképességgel Románia részére épült. Átalakítottak egy gőzöst, továbbá 16 gőzhajót javítottak. Bnnek az évnek tavaszán vettek munkába két személyszállító hajót egyenként 60 lóerővel, három vontató hajót, egyenként 100 lóerőre, két újszerkezetű csavargőzöst 40—40 lóerővel. Oroszország részére két árúszállító hajót 1868 áprilisában már kiszállítottak, két darab épülőfélben volt, végül 6 áruszállító hajó, 10—10 000 mérő hordképességgel a folyam partján állt megmunkálás alatt. 14 további árúszállító hajóra vonatkozó megrendelést vissza kellett utasítani, mert a gyár kapacitását már nem tudták növelni. A gyár zavartalan terjeszkedése elé viszont különféle nehézségek viharfelhői tornyosultak. A kincstár a kikötő területén telket nem adott el, ezért a külföldi tőkések nem szívesen fejlesztették üzemüket a csupán csak bérletben, méghozzá a Pest városi tanács által kifogásolt bérleti szerződés alapján birtokolt telken, jóllehet ez a bérlet 90 évre szólt. De a Fiúmétól messze fekvő gyár anyagellátása, munkás- és egyéb ügyeinek intézése túl nagy erőfeszítést kívánt az anyavállalat igazgatóságától. Az osztrák flottaépítési program elegendő munkát biztosított a fiumei gyárnak, ezért jó áron szívesen eladták volna a pesti fióktelepet. Ugyanakkor az Biso Magyar Gőzhajózási Társaság vezető pénzemberei azon törték fejüket, miként lehetne ezt a jól működő, elegendő megrendeléssel ellátott vállalatot megszerezni, amelynek további jövője is biztosítva látszott elsősorban a saját hajószükséglet, másodsorban az újonnan alakult hajózási társaságok hajómegrendelései, a távolabbi jövőben pedig 32 Tanulmányok Budapest múltjából 497
