Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534
az állandóan fejlődő dunai hajózás szükségletei által. Miután a két tőkés csoport tervei nyilvánvalóvá váltak, 1868. május 19-én már egy új részvénytársaság alapítói ültek Össze az alakulás hivatalos teendőinek ellátása céljából. Az újságokban megjelent néhány rövid beszámoló erről az eseményről, de különösebb feltűnést mégsem keltett a hír, hiszen annak idején a lapok majd mindennap beszámoltak hasonló eseményekről. Az új részvénytársaság alapítói között elsősorban Huchard és Szatmáry voltak ismeretesek a hajózási körök előtt, hiszen ők kezdeményezték a Középdunai Magyar Gőzhajózási Társaság megalakítását is, de a pénzt, amely nélkül a fiókgyár átvétele csupán terv maradt volna, részben az arisztokraták, mint gróf Károlyi Ede, gr. Wass Samu, részben a pesti kereskedő tőkések, Fuchs Gusztáv, Silberberg Marcus és König Lipót adták össze. Az arisztokraták elsősorban nem pénzbetétjük miatt voltak fontosak egy korabeli részvénytársaságban, hanem összeköttetéseik miatt, mert jó személyi kapcsolataik voltak a kormánykörökkel. A pénzemberek teremtették elő a szükséges tőkét, vezették a vállalat kereskedelmi ügyeit és fizették a szakembereket, munkásokat. Az alapítók között az említetteken kívül más nagybirtokosok és malomtulajdonosok is voltak. A közgyűlésen elfogadott alapszabály szerint az Első Magyar Pest—Fiumei Hajógyár Részvénytársaság elnevezésű társaság célja a fiumei Stabilimento Technico tulajdonában levő újpesti hajógyártelepet, összes készletével együtt megszerezni, abban a hajóépítési üzletet folytatni s a viszonyokhoz képest gyarapítani. A kormányhatóság részéről a jóváhagyás hamar megérkezett, s még a nyár folyamán a névés tulajdonváltozás hivatalosan megtörtént. 42 A későbbiek folyamán kitűnt, hogy a pénzemberek részéről nem volt felesleges az uralkodó osztály tagjait a vezetésbe bevonni. Nemcsak az a tény említendő meg, hogy 1868 júniusában Lónyai pénzügyminiszter látogatást tett a gyártelepen és anyagi támogatást ígért, amelynek eredményeképpen a kormány két dunai hadihajót rendelt meg a vállalatnál, hanem inkább az a segítség, amelyet a pesti városi tanács fellépésével és törekvéseivel szemben nyújtottak. A hajózás fellendülésével párhuzamosan a tanács is érdeklődni kezdett a hajózási vállalkozás után, elsősorban persze az adóbevételek növelése céljából. Felfedezték, hogy 15 év alatt csaknem egymillió forint adóbevételtől estek el azáltal, hogy a DGT és a vasúttársaságok a községi adót csupán Bécsben fizették. Lépéseket tettek illetékes kormányhatóságoknál, hogy ezentúl a Magyarországot illető részesedést Pesten fizessék be. Bzzel egyidejűleg értesülést szerzett a tanács arról is, hogy az újpesti kikötőben minden engedély nélkül, csupán kincstári jóváhagyással, különféle vállalkozások létesültek, amelyek a város kasszájába egyetlen forintot sem fizettek. Azonnal kiküldték a város embereit, akik azután pontos jelentéseket hoztak magukkal. A tanács ekkor indította meg hadjáratát az Első Magyar Pest—Fiumei Hajógyár Részvénytársaság, mint a legjelentősebb kikötői vállalat ellen. Jóllehet, a tanács új embereit, akik már nem az 1867 előtti, a vállalkozás iránt jóindulatú vezetők voltak, figyelmeztették, hogy a társulatnak igen kitűnő összeköttetései vannak a kormánnyal és nem 498
