Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Csepel áttelepítése az 1838-as árvíz után = Die Übersiedelung Csepels nach dem Hochwasser im Jahre 1838 471-475

JEGYZETEK I Kubinyi A., Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából. XIII. köt. Bp. 1959, 229. old. és 4. kép. a

Uo. 242. 3 /. Trattner, Der Eisgang und die Ueberschwemmung der Donau in Ungarn in März 1838. 109—110. —• Budapesti 2. sz. Állami Levéltár. Közgyűlési iratok. 1838. 1. 1111. 4 Gróf Széchenyi István összes munkái. XIV. köt. Bp. 1937,169. Széchenyi— naplója szerint — márc. 17-én ment Csepelre, míg Trattner úgy tudja, hogy 19-én (i. m. 111). Trattner valószínűleg a megye által küldött segély haj óval téveszti össze a Széchenyit szállító hajót, amaz ugyanis valóban márc. 19-én érkezett a faluba 600 kenyérrel. Ezzel a hajóval Eckstein Rudolf szolgabíró utazott Wenckheim Lászlóval. (Bp. 2. sz. Áll. It. Közgyűlési iratok. 1838. 1. 1091. Eckstein jelentése.) 5 Lásd az előző jegyzetben idézett szolgabírói jelentést. 6 Főszolgabírói jelentés márc. 24-ről: Bp. 2. sz. Áll. It. Közgyűlési iratok 1838. 1. 1141; lásd még: uo. 1838. 1. 1177 (a vármegye jelentését a helytartótanácshoz). — Ezzel szemben Trattner azt állítja (i. m. 109), hogy 111 házból 105 pusztult el. Ezt veszi át: Némethy K., A pest-budai árvíz 1838-ban. Bp. 1938, 214. 7 Némethy i. m. 213—215. 8 Bp. 2. sz. Áll. It. Közgyűlési iratok. 1838. 1. 3966. 9

Uo. 10 Uo. 1839. 1. 6378. II Ez a beosztás különbözött az urbáriumban lefektetettől. Akkor az egyes telkekhez nem járult egyforma belsőség. Bár a jobbágytelkek illetőségéül járó belsőség akkor viszonylag nagyobb volt a zselléreknek kiosztottnál {Kubinyi i. m. 234), ezt most sem vesztették el, mert a régi falu helyét kertként hasznosíthatták tovább. —• Országos Széchényi Könyvtár. Térképtár. Kataszteri térképek, Csepel. 12 A templom csak a század második felében épült fel. (Perényi /., Csepel. Megjelent a Csepelsziget községei c. könyvben, amely egyik kötete a Ladányi Miksa szerkesztésében kiadott Magyar városok monográfiái c. sorozatnak. Bp. 1934, 53.) Érdekes, hogy az újonnan felépített Csepel szabályos alaprajza szinte teljesen megegyezik a múlt századi kamarai telepítések alkalmával épült falvakéval. Valószínűleg típustervek voltak a faluépítésre, és a ráckevei királyi családi uradalom mérnöke egy ilyent használt fel. Vö. pl. Szépfalu (Schoendorf) alaprajzával: Hóman—Szekfü, Magyar történet. 2. kiad. IV. köt. Bp. 1935, 432—433; Magyar művelődéstörténet. Bp. é. n. IV. köt. 182. 13 Kubinyi i. m. 244. 14 Bp. 2. sz. Áll. It. Pest megyei lt. 133. sz. úrbéri per. A község 1848. márc. 12-én kelt reverzálisa. ^Kubinyi i. m. 239. — Úgy látszik, hogy a jobbágyfelszabadítást közvetlenül megelőző időkben a parasztok közti nemzetiségi, vallási és jogi ellentétek lecsillapodnak, hogy helyet adjanak a gazdasági ellentéteknek (jobbágy és zsellér). Előbbiek szítása nyilván a földesurak érdeke volt. — Vö. még: a hegyaljai Tállyán a XIX. század második negyedében eltűnik a parasztnemesek és mezővárosi polgárok közti ellentét, hogy helyt adjon a jómódú szőlőbirtokosok és a zsellérek ellentétének. Kubinyi A., Tállya mezőváros levéltára. Levéltári Közlemények XXVI (1955) 88. old. 32. jegyzet. 16 Galgóczy K., Pest, Pilis és Solt tv. e. megye monographiája. III. köt. Bp. 1877, 18. 17 Uo. — A lakosság száma a század 70-es éveiben már 1604, tehát alig három évtized alatt majdnem megkétszereződött. 474