Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
nát még mindig a király foglalta le, 200 amikor a fehérvári belsőségekhez; még mindig határbeli szántóföldek tartoztak. 201 Középkorvégi városainkban már nem ezt a fejlődési fokot találjuk meg. A városok csupán adót fizettek a királynak, de úrbéri szolgáltatásokkal nem tartoztak, mert határukon belül saját maguk voltak a földesúri jogok tényleges gyakorlói. Ahhoz, hogy városaink ezt a fejlődési fokot elérjék, a királynak le kellett mondania a várossá emelt telep földesúri szolgáltatásairól és a telep területén fekvő haszonélvezetekről. A kiváltságleveleknek erre a részére még fokozottabban áll az a megállapításunk, hogy városaink a középkorvégi helyzetet általában nem egyetlen oklevélben foglalt királyi intézkedéssel érték el, hanem fokozatosan, több egymást követő lépéssel. A fejlődés legvilágosabban itt is Kassa esetében követhető. 1249 előtt a kassaiak a vendégtelepek szokása szerint fizették a földbért. Azt sajnos nem tudjuk megmondani, hogy a földbér mekkora volt, de azt tudjuk, hogy telkenként fizették. 202 Egy 1261 -i oklevél, amelyben a király két kassainak adományozza FelsőKassát, azt mutatja, hogy ebben az időben már felmentést élveztek a kassai várnak teljesítendő szolgálat alól is, de szőlőik után kötelesek voltak csöböradót adni. 203 A csöböradó alól csak 1347-ben mentesültek. A terragium megszűnésére vonatkozólag nincs okleveles adatunk, csupán a privilégiumok (főképpen az 1347-i) hallgatásából következtethetünk arra, hogy az adóvá alakult át. A telep területén levő haszonvételeket (vásárvám) a kassaiak az Amadékkal folytatott harcban ragadhatták magukhoz. A XIV. század derekán Kassa már a középkorvégi állapotot mutatja, polgárai csupán adót kötelesek fizetni. A XIII. századi városprivilégiumok ennek a fejlődési folyamatnak egy-egy mozzanatát mutatják be. Pénzben szabta meg a király Kassán kívül Németlipcse, Hibe, Szöllős, Kolozsvár és Komárom földbérét. 204 Ez az intézkedés teljesen megfelelt a hospes falvakbeli állapotoknak. Egy lépéssel tovább ment a király Bábaszék és Dobrona esetében, amikor a lakosokat a servitium alól is felmentette, továbbá Pozsony esetében, amikor a csöböradót is elengedte. 205 A szó középkorvégi értelmében véve emelte városi rangra Besztercebányát és Győrt, amikor egyszerűen elengedte a földbért. 206 A XIV. századi városprivilégiumok — Komárom 1331. évi kiváltságlevelét kivéve — már nem foglalkoznak a földbér és servitium kérdésével, csupán a városok adójának összegét említik meg. 207 Lényeges vonása valamennyi városprivilégiumnak, hogy megszüntette a megyei ispán felügyeleti jogát. Az oklevelek ugyan nem utalnak külön arra, hogy a megszabott földbért már nem az ispán szedi be, de két tényből mégis erre kell következtetnünk. Az egyik az, hogy az oklevelek majdnem minden esetben hangsúlyozzák azt, hogy az ispánnak a telep felett gyakorolt joghatósága megszűnik, s ez a szolgáltatásokkal kapcsolatos joghatóság megszűnését is jelentette. A másik tény pedig az, hogy ahol a király úrbéri szolgáltatásokra kötelezte a várost, ott azt nem az ispánnak, hanem önmagának biztosította. Hibe esetében a király úgy intézkedett, hogy a földbért a bíró vigye el, a nagyszöllősiek privi44
