Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
légiuma szerint a terragiumot a bíró és a pap együttesen juttatta el a királynak, Szepesolaszi a bért homini nostro köteles átadni. 208 Bizonyos esetekben a király nem mondott le a földbérről vagy a servitiumról. Győrben a püspök és a káptalan birtokán élők földbére a püspököt, illetve a káptalant illette, ezekről a király természetesen nem mondhatott le, sőt külön kiemelte, hogy az ilyen területen lakók terragiuma továbbra is kötelező. 209 Sátoraljaújhely és Sárospatak esetében fennmaradt a servitium egyik fajtája, a várbeli víztároló feltöltése. 210 Ezt az intézkedést védelmi szempontok indokolták, s a király nemcsak a városlakókkal, hanem olyan előkelő urakkal szemben is fenntartotta azt, mint amilyen a mai Vöröstorony adománybirtokosa volt. 211 Külön kell megemlékeznünk két olyan oklevélről, amelyet az eddigi irodalomban többször neveztek városprivilégiumnak, 212 holott nem az. Ilyen a berényi vendégek részére 1264-ben kibocsátott oklevél. Ez elsősorban az úrbéri szolgáltatásokat szabályozza, és bár a telkenkénti rendszer s a telkek után szedett, pénzben meghatározott földbér valóban a városi fejlődés kezdetén álló vendégekre mutat, a telep lakóinak servitiuma (ökröket kell adniuk a király kocsijainak vontatásához és küldöncszolgálatot kell teljesíteniük), továbbá az a tény, hogy változatlanul a segesdi ispán hatásköre alá tartoznak, azt évenként egyszer meg kell vendégelniük — jelzi, hogy a település távol áll a XIII. századi városfejlődés elemi követelményeitől. 213 A berényi oklevéllel szemben támasztott valamennyi kifogásunk szinte pontról pontra megismételhető az Ugocsa megyei Felszász 1271. évi kiváltságlevelével szemben. A király már az oklevél bevezetésében is utal arra, hogy a felszásziakat az ugocsai ispán sűrű beszállásolásaival megnyomorította, s ezért az ispán beszállásolási jogát ugyan évi egy alkalomra korlátozza, de nem szünteti meg: a servitium mértékét is csak csökkenti, mert a vetési munkákat elengedi, s kimondja, hogy a kocsikat csak a telep határáig kell vontatniuk. Az ugocsai ispán fennhatósága továbbra is fennmarad. 214 Ha ezeket a privilégiumokat más oklevelek követték volna, akkor még hivatkozhatnánk a kassaiak esetére és a városfejlődés csírájának tekinthetnénk őket. De, sem Berény, sem Felszász nem kapott ilyen kiváltságlevelet a XIV. században, s ezért az idézett okleveleket nemcsak, hogy nem tarthatjuk városprivilégiumoknak, hanem még a városfejlődést megindító okleveleknek sem. A herényihez és felszászihoz hasonló kiváltságokat kapott 1240ben Bars is. A király már a privilégium bevezetésében is hangsúlyozza, hogy a barsi magyar és német vendégek szolgálatait kívánja szabályozni, ;s ezután a censust természetben szabja meg, fenntartja a barsi comes joghatóságát is, mert az ispánnak a telep karácsonykor ajándékot köteles adni. Bars helyzete a részére 1240-ben biztosított kiváltságok után — gazdasági szempontból —- semmiképpen se volt jobb, mint a felszászi, berényi és más királyi vendégeké. Bars nem is tudott többi városunkhoz hasonló fejlődésnek indulni, mígnem 1331-ben Károly király újabb privilégiumot adott ki részére, s ebben nemcsak a lévai várnagynak a város feletti hatáskörét szüntette meg, hanem a többi királyi városhoz 45
