Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

Teljes mértékben egyetértünk azzal a bírálattal, amelyet e könyvről Kovács Ferenc 1905-ben írt a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében (XII. köt. 57—71. old.). Milhofer csak nagyon futólag érinti a munkabérek kérdését, de az árakkal elég behatóan foglalkozik. — Munkabérekkel foglalkozó kisebb közlemények találhatók az említett Magyar Gazdaságtörténeti Szemle köteteiben is, így pl. a III. (1896) kötetben (Mezei munkabérek 1828-ban), a IV. (1897) kötetben Kemény Lajostól (XVII. századbeli napszámbérek) es ugyanőtőle a VI. (1899) kötetben Kassa városára vonatkozólag (Mezei munkbabérek 1677-ben). Megemlíthető még Thirring Gusztávnak egy ugyanott, 1901-ben (VIII. kötet) megjelent cikke (Városaink lakosságának kereseti viszonyai a 18. század második felében). Ezeknek a cikkeknek közös vonásuk, hogy a kor un. pozitivista történetírásának szokásához híven, egyszerűen csak közlik a levéltári forrásokban található adatokat, de behatóbb vizsgálatnak nemigen vetik azokat alá (még Thirringé nevezhető leginkább kivételnek ez alól a sommás megállapítás alól). — A helytörténeti monográfiákban imittamott lehet munkabér-adatokat találni. Ezek szerzői azonban megelégedtek a levéltári kutatás során véletlenül előbukkant adatok közlésével, anélkül, hogy mélyebben megvizsgálták volna őket (ugyanúgy, mint a Gazdaságtörténeti Szemle említett szerzői, hiszen ez a kornak jellemző sajátossága). 2 Árszabások jegyzőkönyve. Pest és Nógrád megyék Levéltára. A benne olvasható limitációk évköre: 1775—4845. 3 Legtöbbjük a régi Budai Levéltár Miscellanea Nova c. sorozatában, különösen a 48. sz. csomóban. 4 A mezőgazdasági munkabéreket szabályozó limitáció 1792-től 1841-ig rendelkezésre áll. Az építőmunkásoké csak 1818-tól került be a jegyzőkönyvbe. 5 A tanulmányhoz főleg az alábbi pesti hírlapok cikkeit használtuk fel: Vereinigte Ofner und Pesther Zeitung (1799—1842), Pester Zeitung, Hazai és Külföldi Tudósítások (1808—1839), Pesti Hírlap (1841—1848), Magyar Gazda (1841— 1848), Hetilap (1845—1848), Életképek (1844—1848), Munkások Újsága (1848). 6 A gazdasági viszonyokra: Mód A., 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 7., bőv. és átd. kiad. Bp. 1954. — Ungar L., Kapitalisztikus gazdálkodás. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. Bp. é. n. V. köt. 209. kk. 7 A kérdésnek legújabb feldolgozása: Dvihatty A., A budai szőllőművelés története. Bp. 1932, 67. kk. — F. Schams, Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange . . . 1—2. köt. Pest 1832—33. — Uő., Vollständige Beschreibung der k. f. Hauptstadt Ofen in Ungern. Ofen 1822 (a továbbiakban: Schams, Beschr. . . . Ofen. — Fényes E., Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben. 2. kiad. Pest 1843, II. köt. — Palugyay I., Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Pest 1852, I. köt. 8 Fényes i. m. 325, 344—347. 9 Dvihally i. m. 10 Árszabások jegyzőkönyve. I. köt. 11 „Homlít: mai szokott értelemben szőllővesszőt, ősszel vagy tavasszal anélkül, hogy tövéről levágná, ezzel együtt meghajtva vagy megdöntve földbe ás, elbujt s végét kihagyván, bizonyos magasságig földdel takar, beföd . ." Ez a szőlő ifjításának egyik módja, ugyanis így egy tőről több ág „homlíttatván", az ily venyigék már az első évben teremnek. Czuczor—Fogarasi, A magyar nyelv szótára. Pest 1867, 2. köt. 1661. 12 Mindezekre nézve lásd: A magyarság néprajza. KMENY II. 232—241. 13 Schams, Beschr. . . . Ofen. 554—555. 14 Dvihally i. m. 71—72. 16 Hústaksa-jegyzőkönyv. Fővárosi Levéltár. 16 Schams, Beschr. Ofen. 562—563. 17 Dvihally i. m. 18 1833. jún. 8-i közgyűlés, 2482. jkv. sz. 19 Schams, Beschr. ... Ofen. 560—561. 20 1818. jún. 11-i közgyűlés, 2366. jkv. sz. A jegyzőkönyv ugyanitt egyébként hivatkozik egy 1762. évi helytartótanácsi rendeletre, amely szerint tilos az ácsoknak a forgácsot hazavinniük. 404