Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

külön szobácskákban levő egyszemélyes kádfürdőkkel is rendelkezett, A közös medencében egy órai fürdőzés díja 2 krajcár, de — jegyzi meg Schams — senki sem törődik azzal, hogy nem marad-e a vendég tovább a megengedett egy óránál. A Sárosfürdő ún. „kádfürdői" (Steinbäder) családok vagy egye személyek használatára szolgáltak. Egy óraihasználatuk díja 12 krajcár vagyis éppen hatszorosa a közös medencében való fürdés árának. A Duna-' vizzel vegyitett kádfürdők használata még ennél is drágább, 24 krajcárba került.

54 Ezt már bizony csak gazdag emberek látogathatták, hiszen a a szőlőmunkások egyes rétegeinek egy napi napszámbére ment volna el egyszeri fürdés fejében. Buda többi gyógyfürdője, a Rudas- (Bruckbad), az Űj- vagy Rácfürdő (Neues-, Raitzenbad), a Császárfürdő (Kaiserbad) és a mai Királyfürdő elődje a (Sprengerbad), amely nevét az egykor benne működő szökőkútról kapta, nagyjában ugyanolyan árú fürdőket kínált vendégeinek. A Rudasfürdő volt bizonyára a legpompásabban felszerelt köztük, mert annak olyan kádfürdői is voltak, amelyeknek használata 1 forintba került.

55 Ez már harmincszorosa a 2 krajcáros közös medence használati díjának. A megvizsgált korszak más időszakából nem ismerünk az 1820-belihez hasonló fürdőhasználati díjadatokat. Úgy véljük azonban, hogy ezek az árak nagyjában változatlanok a hatvanéves perióduson végig. Lássuk most, milyenek voltak az orvosi és kórházi kezelés költségei. Betegbiztosítás abban a korszakban, mint a világ bármely más országában, úgy Magyarországon sem volt. Aki beteg, annak, ha orvost hívat, fizetni kell, a kórház sem ápolja ingyen. A kórházi ápolási díjakra vonatkozólag Schams adataira támaszkodhatunk. A pesti Rókuskórházban (Bürgerspital) külön szobák is voltak jómódú betegek számára. A különszobák díja napi 2—3 forint A szegényebb betegek közös szobában napi 50 krajcártól felfelé emel kedő taxa szerint fizettek gyógykezelésükért.

56 A budai Erzsébet-apácák kórházában, Schams Budát tárgyaló könyve szerint, ugyancsak 1—3 forint volt a napi ápolási díj.

57 1845-ben nyílt meg, amint a Pesti Hírlapban olvashatjuk, az új pesti gyermekkórház. A 14 évnél fiatalabb beteg gyermekek után 24 krajcárt fizettek naponta, ha pedig anyjukkal vagy dajkájukkal együtt vették fel őket a kórházba, akkor 40 krajcárt, amit legalább hetenként előre kellett fizetniük. Ezért, mint az újság írja, „csinos ágyat, táplálást, minden orvosi és sebészi segélyt s pontos ápolást" nyújt számukra a kórház.

58 Minthogy a pesti és budai szegények ilyen magas ápolási díjakat nem voltak képesek fizetni, ha nagyon betegek voltak és sikerült a hatóság jóindulatát elnyerniük, mint ingyenes betegek is kerülhettek kórházba. Erre azonban, mint a forrásokból kiviláglik, számítani aligha lehetett, valószínűleg gyakoribb volt a Munkások Újságjában közölt levélben leírt eset, hogy ti. a nagyon beteg ember orvosi segítség nélkül elpusztul, mert nincs pénze kórházra, orvosra. 398