Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

A kőművesek és ácsok mellett dolgozó napszámosok bére a mezőgazdasági munkásoknál a gyűjtőkével, a szőlőmunkásoknál a döntőkével és metszőkével volt nagyjában egy szinten, tehát még mindig jövedelmezőbb, mint a szőlőmunkások egy részének a munkája. Az építőipari szakmunkások közül a legjobban keresők a cserepesek. Bizonyára különleges szakképzettségüknek tulajdonítható az, hogy nemcsak a mezei-és szőlőmunkásokhoz képest, de a kőműves- és ácslegényekkéhez képest is magas munkabéreket kaptak. Napszámbértik ugyancsak az 1818 és 1840 közötti évekből áll rendelkezésre a vármegyei limitációs jegyzőkönyvekben. Ez táblázaton feltüntetve az alábbi módon fest: Tartással Tartás nélkül 1818 66 kr 1819 60 „ 1820 54 „ 1821 54 „ 1822 54 „ 1823 48 „ 1824 48 „ 1825 48 „ 1826 48 „ 1827 48 „ 1828 48 „ 1829 nincs limitáció 1830 48 kr 1831 60 „ 1832 75 „ 1833 75 „ 1834 nincs limitáció 1835 75 kr 1836 75 „ 1837 75 „ 1838 15 „ pengő pénzben 1839 24 „ 1840 24 „ „ 90 kr 90 „ 75 „ 90 „ 90 „ 75 „ 75 „ 75 „ 75 „ 75 „ 75 „ 75 „ 90 „ 105 „ 105 „ 105 •„ 105 „ 105 24 36 36 pengő pénzben Amint a táblázatból kitűnik, a cserepezőlegények bére a kőművesés ácsmesterekével (pallérokéval) volt egy szinten. Csak az utolsó években, 1837-től kezdődően kerülnek a kőműves- és ácslegényekkel egy szintre, sőt egyetlen évben, 1837-ben még kevesebbet is állapít meg számukra a vármegye, mint a kőműves- és ácslegények számára. Mi lehet ennek a különös jelenségnek az oka? Talán megszaporodott a pesti és budai cserepezőlegények száma és így már nem voltak olyan keresettek, mint korábban? Erre vonatkozó adatok híján nem tudunk e kérdésre válaszolni. Még az is érdekes a korábbi évekbeni nagy megbecsülésükre vonatkozóan, hogy a túlóradíjuk — bár erre vonatkozólag csak a legkorábbi évekből (1818—1820) kapunk tájékoztatást — még olykor magasabb is volt, mint a kőműves- és ácsmestereké. így 1818-ban az utóbbiak túlóradíja 7, a cserepeslegényeké 8 krajcár. 1819-ben 6 krajcárt kap a cserepes378